Hol a határ, avagy meddig tart egy nyelvterület? Egy dialektuskontinuum önálló nyelvekre osztásának problémái

Abstract

Bár a nyelvek, nyelvterületek kiterjedését ábrázoló térképek hasznosak, a nyelvek egymástól való elkülönítése korántsem egyszerű feladat. Mégpedig azért nem, mert „Az állam Közép-Kelet-Európában fontos szerepet játszott a nyelvek alkotásában és megszüntetésében az etnolingvisztikai nacionalizmus ideológiájának betartása mellett (ez a következő »egyenlettel« foglalható össze: nyelv = nemzet = állam), amiről a csehszlovák csehre és szlovákra, meg a szerbhorvát szerbre, horvátra, bosnyákra és montenegróira való szakadása tanúskodik az államhatárokat érintő változások következtében. Ezeket a különbözőképpen újraértelmezett, etnolingvisztikailag meghatározott nemzeti közösségeket olyan mechanizmusokkal intézményesítik, mint az államilag ellenőrzött kötelező oktatás és a kodifikált sztenderd nyelvek, valamint a »népszámlálás, térkép és múzeum« (…), továbbá a férfiak kötelező katonai szolgálata” (Kamusella–Nomachi–Gibson 2016, 2–3. p.). A fentiekből látható, hogy nyelv (és a nyelvváltozat) nemcsak nyelvészeti, hanem társadalmi, politikai, kulturális és történeti fogalom is egyben, és hogy a nyelv versus nyelvjárás témakörben a (nyelv)politika megkerülhetetlen. A politika, ha épp szükséges, nyelveket kreál vagy tüntet el, érdekeinek megfelelően.

Abstract. Elements of the dialect continuum used in a specific area can be categorized into a single language, or even two or more languages. In areas where the Ausbau languages are spoken, there may be a debate about where one language ends and where the other begins. The study shows the political interests of the categorization of elements of the North and South Slavic dialect continuum.