Please use this identifier to cite or link to this item: https://dspace.kmf.uz.ua/jspui/handle/123456789/1935
Title: „Többet tenni most nem lehet. Irattárba!”
Other Titles: A kárpátaljai reformátusok és az orosz baptisták egyesülési/együttműködési történetéről (1947)
„Nothing more can be done now. Into the archives!” On the History of the Unification/Cooperation of the Transcarpathian Calvinists and the Russian Baptists
Authors: Szamborovszkyné Nagy Ibolya
Самборовскі-Нодь Ібоя
Ibolya Szamborovszky-Nagy
Keywords: Bary Gyula;Gencsy Béla;Bátyú;kárpátaljai reformátusok;Gyula Bary;Béla Gencsy;transcarpathian reformers;regional commissioner
Issue Date: 2020
Publisher: Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelye-Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet
Type: dc.type.researchStudy
Citation: In Kiss Réka – Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, identitás, történelem 2019. Reformáció öröksége 3/2. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelye-Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet, 2020. pp. 377-398.
Series/Report no.: Reformáció öröksége;3/2.
Abstract: 1944 őszétől a szovjet megszállási övezetbe került Kárpátalján az új államhatalom dekrétumban rendelkezett a szekularizációról, az egyházi vagyon felszámolásáról, a templomok össznépi tulajdonba vételéről. Majd 1946. január 24-étől a Szovjetunió bekebelezte a területet. Az átláthatatlan állapotok miatt Ravasz László 1947-ben a kárpátaljai magyar reformátusok gyülekezeteinek az oroszországi baptisták szövetségébe való beépítését szerette volna elérni. A két felekezet közötti tárgyalásokat azonban még megelőzte a vidék reformátusait iránytó sztársij (területi megbízott) személyének kiválasztása, amely nézeteltérést okozott a református lelkészek között és egy kisebb csoportnak az egyházvezetéssel történt szembefordulásához vezetett. A baptistákkal folyó tárgyalások is emiatt húzódtak el, mert a lelkészek egy része egyértelműen támogatta a hozzájuk történő csatlakozást, míg Bary Gyula és Lajos Sándor esperesek határozottan ellenezték azt, mondván – ez a kárpátaljai reformátusság felszámolásához vezetne. Végül a vallásügyi hivatal vetett véget a dilemmának, megtiltva a két felekezet egyesülését, mint az államra veszélyes, nem kívánt folyamatot.
Abstract. In the autumn of 1944, the new state power issued a decree on secularization, liquidation of church property, and creation of a common church property in Transcarpathia, the territory under Soviet occupation. Then, on 24 January 1946, the Soviet Union annexed this territory. In 1947, László Ravasz wanted to integrate the Hungarian Reformed Church in Transcarpathia into the Russian Baptist Alliance, due to the unclear situation. Negotiations between the two denominations, however, had been preceded by the election of a starshij (regional commissioner), a person leading the Calvinists in the region. As a result, a disagreement developed among the Reformed ministers and finally a small group of them turned against the church leadership. Negotiations with the Baptists were also delayed because some ministers clearly supported the idea of integration, on the one hand, while Gyula Bary and Sándor Lajos, on the other hand, strongly opposed it, saying it would lead to the destruction of the Transcarpathian Reformed Church. Finally, the Religious Affairs Office put an end to the dilemma by prohibiting the unification of the two denominations as a dangerous, unwanted process for the state.
URI: http://dspace.kmf.uz.ua:8080/jspui/handle/123456789/1935
ISBN: 978-615-5961-36-6
ISSN: 2676-9824
metadata.dc.rights.uri: http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/3.0/us/
Appears in Collections:Szamborovszkyné Nagy Ibolya

Files in This Item:
File Description SizeFormat 
SZNI_Tobbet_tenni_most_nem_lehet_Irattarba_2020.pdfIn Kiss Réka – Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, identitás, történelem 2019. Reformáció öröksége 3/2. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézetének Reformáció Öröksége Műhelye-Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet, 2020. pp. 377-398.998.94 kBAdobe PDFView/Open


This item is licensed under a Creative Commons License Creative Commons