Elválasztó határ, hajlékony és átalakuló nyelv

Abstract

1944 őszén háború utáni átmenetet éltek meg az akkor Kárpátalján élő reformátusok, akikkel az elsősorban orosz nyelven adminisztráló szovjet birodalomban nem igazán tudtak mit kezdeni, mert nem tudtak szót érteni velük, amelynek alapvető az volt oka, hogy mind magyarok voltak. 1946 januárjában, a Szovjetunióban újonnan létrehozott közigazgatási egységet már Zakarpatszkaja oblaszty (Закарпатская область), vagyis Kárpátontúli terület néven sorolták be az USZSZK-ba. Új nevének megfelelőjeként a helyi lelkészek egyházukat Kárpáti területi református egyetemes egyháznak nevezték, amely ugye nem valós magyar megfelelője a fenti terület szláv megnevezésének. Ez a nyelvi, fogalombéli elkülönülés valószínűleg az eltérő nézőpontok miatt alakulhatott ki, hisz a kijevi hivatalnok számára a vidék a Kárpátok hegységen túl helyezkedett el, míg a helybeliek nem nézhettek így saját lakóhelyükre. És ez a nyelvi megnemértés vagy másként értelmezés az egyházi élet szervezésében, tisztségviselőinek megnevezésében is számtalan esetben és helyen tetten érhető az egykori kútfőkben. Jelen tanulmány a kárpátaljai reformátusok 1944 utáni történetének egy sajátos dimenzióját tárja fel, s a vidéken történt impériumváltás okozta olyan nyelvi problémákra koncentrált, amelyeket a Magyar Református Egyháztesttől való leválasztás, illetve az anyanyelvi adminisztrációtól történt elválasztás generáltak. A téma feltárását a levéltárakban fennmaradt korabeli dokumentumok alapját végeztük, s a következő kérdésekre kerestük a válaszokat: okozott-e nyelvi problémát az új államhatalommal történő kapcsolatfelvétel? Megjelent-e ez a korabeli dokumentumok szövegében? Megosztotta-e magukat a reformátusokat a szláv (orosz, ukrán) nyelv tudása vagy nem tudása? Vizsgáltuk még azt is, hogy a fennmaradt írott textusokban milyen írásmódot használtak, milyen volt a terminológiahasználatuk, megnyilvánult-e a földrajzi tér és topográfiai helyszínek nevének keveredése a szövegekben, okozott-e eltérő fogalmi értelmezést a magyar és az orosz/ukrán nyelven történő kommunikáció, esetleg a nyelvi másság magában hordozta-e a tartalmi értelem változását is?

Abstract. In the autumn of 1944, the Reformers living in Subcarpathia experienced a postwar transition. Since all the Reformers were Hungarians, the Russian-language administrative officials were unable to communicate with them and as a result, did not really know how to treat them. In January 1946, the newly created administrative unit was included in the USSR under the name of Zakarpatskaya Oblast (Закарпатская область), that is Transcarpathian region. The local pastors called their church the Carpathian Universal Reformed Church, which is not a Hungarian equivalent of the Slavic name of the aforementioned region. This linguistic and conceptual separation was probably due to different points of view, because the official in Kiev saw Transcarpathia as a territory located beyond the Carpathian Mountains. However, the locals could not treat their own place of residence in the same way. Thus, this language misunderstanding or misinterprettation may also be experienced in the organization of church life and the naming of its officials. The present study reveals a specific aspect in the history of the Transcarpathian Reformers following the 1944 events. It focuses on the language problems generated by the separation from the Hungarian Reformed Church and changes in the use of the language of administration after Transcarpathia became part of a different empire. The study was conducted on the basis of contemporary documents preserved in the archives, and we sought answers to the following questions: Did establishment of contacts with the new state authorities cause language problems? Were they reflected in the contemporary documents? Did the knowledge or non-knowledge of the Slavic (Russian, Ukrainian) language cause any separation among the Reformers? We also examined the text of the surviving documents and the use of terminology. In particular, we were interested in whether place name uses were mixed up in the texts. Similarly, we investigated whether communication in Hungarian and Russian/Ukrainian caused different conceptual interpretations and whether the linguistic difference carried a change in the meaning of the content.