A donbászi munkaszolgálat a Beregszászi járás elhurcoltjainak emlékezetében

Abstract

A tanulmány témája a donbászi munkaszolgálat kutatása volt hét település elhurcoltjainak emlékezései alapján. A dolgozat fő forrását ezek a túlélők képezték, akikkel egységes kérdések alapján összeállított mélyinterjút készítettünk az akkori események történéseiről. Az általunk megírt munka alapján levonhatjuk azt a következtetést, miszerint a Kárpátalján erőszakkal bevezetett sztálini rezsim az élet minden területén negatívan érintette a terület lakosságát, magyarságát. A hatalmat átvevő szovjet hatalom újabb és újabb intézkedések által mindig megtalálta a módot a szovjetesítést ellenző vagy a szovjet rendszernek nem behódoló egyének, egyes esetekben egész társadalmi rétegeknek az eltávolítására. Ezek közé az intézkedések közé tartozik a jelen kutatás tárgyát képező donbászi munkaszolgálat, amely 1947-ben vette kezdetét a vizsgált térségben. Bár a hatóságok szerint a bányaüzemi munkák csak a katonaköteles korú fiatalokat érintették, az általunk végzett kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy több esetben vittek el 18. életévüket be nem töltött személyeket is, amelynek okaként a visszaemlékezők egyhangúlag az irányukba megnyilvánuló bizalmatlanságot jelölték meg. Kijelenthetjük, hogy a kutatás elérte a célját, hiszen sikerült felkeresni a hét település majdnem mindegyik túlélőjét. Azért csak majdnem mindegyiküket, mert Mezőváriban egy elhurcolt nem kívánta válaszaival segíteni munkánkat, míg Borzsován, Makkosjánosiban és Benében a munkaszolgálatot teljesítők súlyos betegségük okán nem tudtak volna válaszolni az általunk feltett kérdésekre. Ezzel ellentétben elmondhatjuk, hogy sikerült hiteles képet kapni a szovjet hatalom magyarellenes politikájáról ezen férfiak elbeszéléseiből, akik mindezt a meghurcoltatást és megaláztatást átélték. Hiszen a túlélők elmondásai adnak csak igazán hiteles forrást az eseményekről, melyek alapján lehet mérlegelni a szovjet rezsim terrorra és megfélemlítésre irányuló intézkedéseit. Ezúton szeretnénk mindannyiuknak köszönetünket kifejezni azért az odaadó, segítőkész, és nem utolsósorban lelküket újból felkavaró emlékek megosztásáért. Kutatásunk során nem voltak nehézségeink, az adatközlők mindannyian segítőkészek, nyíltak és őszinték voltak. Következtetésképpen levonható az, hogy a munkánk nem teljes, szükség lenne a témában további kutatásokra, gondolunk itt a többi magyarlakta járásokban élő szemtanúk elbeszéléseire, történelmi hitelességükre, mivel kutatásunk csak a Bene és Mezővári, Kígyós, Makkosjánosi, Balazsér, Búcsú, Borzsova községből elhurcolt donbászi munkaszolgálatosok elmondásai alapján készült.

Резюме. Темою публікації є дослідження подій, пов’язаних із відправленням закарпатських громадян на примусові роботи в Донбас. Джерелом досліджень послужили розповіді громадян з семи поселень Берегівського району, які повернулися з примусових робіт, та дані, отримані на основі анкетування родичів тих депортованих, які не загинули на чужині. В основній частині роботи йдеться про фактичні історичні події, про умови депортації, час, проведений у таборах, та про суспільну адаптацію громадян після повернення додому. На основі опитування ми визначили картину того, як вони бачать перспективу збереження угорців Закарпаття як нацменшини. Ми можемо стверджувати, що дослідження досягло своєї мети і нам вдалося відтворити реальну картину антиугорської політики радянського уряду. Ми змогли поспілкуватись із кількома свідками депортації з Берегівського району, які пережили всі знущання, та ознайомилися з доступною науковою літературою, у якій описано ці події. У процесі роботи проблем не виникало, свідки із задоволенням розповідали про фактичні події того часу. Як підсумок можна сказати, що робота не охоплює повністю всі моменти, а це спонукає до подальших досліджень. Сподіваємося, що наше дослідження вдасться розширити розповідями інших очевидців, які пережили страхіття депортацій.