Please use this identifier to cite or link to this item: https://dspace.kmf.uz.ua/jspui/handle/123456789/2597
Full metadata record
DC FieldValueLanguage
dc.contributor.authorCsatáry Györgyhu
dc.contributor.authorЧотарі Юрійuk
dc.contributor.authorYurii Chotarien
dc.date.accessioned2023-05-22T09:57:51Z-
dc.date.available2023-05-22T09:57:51Z-
dc.date.issued2021-
dc.identifier.citationIn Brenzovics László (szerk. biz. eln.): Kárpátalja története. Örökség és kihívások. Monográfia. Beregszász-Ungvár, II. RF KMF-„RIK-U” Kft., 2021. pp. 157-213.en
dc.identifier.isbn978-617-8046-21-7-
dc.identifier.urihttps://dspace.kmf.uz.ua/jspui/handle/123456789/2597-
dc.descriptionhttps://kmf.uz.ua/wp-content/uploads/2021/11/karpatalja_tort_kotet_2021-11-11.pdfen
dc.descriptionhttps://opac3.brff.monguz.hu:443/hu/record/-/record/bibBRF00009184en
dc.description.abstractA mohácsi vész után az országrészek politikai viszonyainak rendezése, területi-politikai egységének helyreállítása meghatározta a magyar nemesség és a rendek életét, nem kevésbé a lakosságét. II. Lajos király halála hatalmi űrt okozott, és kettős királysághoz vezetett. A középkori magyar állam a területek, a tartományok, uradalmak és városok összességéből állt, melyek egységét a korona jelképezte. A nép szociális-gazdasági viszonyainak kedvezőtlen alakulása is veszélyeztette az állam egységét. A mohácsi vereség önmagában is katasztrofális volt, de a csatában odaveszett a katonai, politikai és egyházi elit jelentős része, ráadásul I. (Szapolyai) János és I. (Habsburg) Ferdinánd személyében két királyt választottak, ami a szultán törekvéseinek kedvezett. I. Szulejmán nem hódította meg az országot, hanem a Habsburgok ellenfelét, I. János királyt támogatva vazallusává tette, s vele együtt az ország középső és keleti felét az oszmánok érdekszférájába vonta. Az általunk vizsgált északkelet-magyarországi régió az újdonsült két országrész, a királyi Magyarország és Erdély határán terült el. A Habsburg uralkodói ház erőfeszítései ellenére nem tudta Erdélyt ellenőrzése alá vonni, ezért elismerték annak különállóságát, amely így sajátos történelmi szerepre kényszerült. A speyeri szerződés (1570) értelmében de jure a magyar korona alá tartozott. Erdély külön státusza leginkább a vármegyék ún. „autonómiájában” nyilvánult meg: a belső ügyeket a töröktől függetlenül irányíthatta, a függőség az adóban és a külső ügyekben volt meghatározó.hu
dc.language.isohuen
dc.publisherII. RF KMF-„RIK-U” Kft.en
dc.rightsAttribution-NonCommercial-NoDerivs 3.0 United States*
dc.rights.urihttp://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/3.0/us/*
dc.subjectÉszakkelet-Magyarországhu
dc.subjectkora újkorhu
dc.subject1526-1790hu
dc.titleÉszakkelet-Magyarország a kora újkorban (1526–1790): Vidékünk története a mohácsi vésztől a szatmári békéig (1526–1711)en
dc.typedc.type.chapteren
Appears in Collections:Csatáry György
Kárpátalja története. Örökség és kihívások

Files in This Item:
File Description SizeFormat 
Csatary_Gy_Videkunk_tortenete_a_mohacsi_vesztol_a_szatmari_bekeig_2021.pdfIn Brenzovics László (szerk. biz. eln.): Kárpátalja története. Örökség és kihívások. Monográfia. Beregszász-Ungvár, II. RF KMF-„RIK-U” Kft., 2021. pp. 157-213.12.65 MBAdobe PDFView/Open


This item is licensed under a Creative Commons License Creative Commons