Mentális egészség- és képzési megoldások eredményessége a képzésben pandémia idején

Abstract

A négyéves alapképzést megvalósító konduktorképzés óvodai, iskola és pedagógiai rehabilitáció specializációval szerveződik. Célja azon speciális pedagógusok képzése, akik a központi idegrendszeri eredetű mozgássérülés eredményes befolyásolására alkalmasak. A képzés sajátosságaként az elméleti és a gyakorlati képzés a kezdetektől párhuzamosan szerveződik. A képzés gyakorlatorientáltságát a magas óraszám is jelzi, a félévenként mintegy 120–150 óra, kéthetente 17 – 18 óra folyamatos gyakorlat teljesítése alapján. A képzés ezen sajátossága merőben egyedi jelenlétet igényel a hallgatók részéről az elméleti és a gyakorlati képzésben egyaránt. A pandémiahelyzet első, valamint további két hulláma kihívásokat hozott a konduktorképzés számára, számos változtatás, felülvizsgálat alkalmazását követelve meg. Szükségessé vált az elméleti képzésben a jelenléti oktatási formáról a távolléti oktatásra való átállás, ugyancsak az online oktatás valós idejű órarend szerinti megszervezése, az elméleti kurzusok segédanyagainak és útmutatóinak felülvizsgálata és digitalizálása, illetve feltöltése online felületre, a hallgatói felkészülés és egyéni tanulás támogatása érdekében folyamatos oktatói konzultáció biztosításának koordinálása. A gyakorlati képzés felülvizsgált megszervezését nehezítette, hogy szinte folyamatosan igazítani és újratervezni volt szükséges az egyes megvalósítási verziókat az aktuális utasításokra való figyelemmel. Mindezek folyamatosan megújuló, „ideiglenes” tervek elkészítését jelentették, amelyet állandó kommunikációval és nagyon szoros együttműködéssel kellett támogatni a képzésben résztvevők és a konduktív neveléssel érintett családok vonatkozásában is. Kutatásunk célja kettős volt, egyrészt ebben a teljesen ismeretlen helyzetben és nagyon speciális célcsoportban feltárni a képzésben résztvevők mentális egészségét, azon támogató tényezőket, amelyek a megküzdést és a megnövekedett pszichés terhelés elviselését segítették, hogy milyen megküzdési stratégiákkal rendelkeznek és hogyan nevesítenék az őket segítő és akadályozó tényezőket. A kutatás másik célja képzésünk megszervezésének vizsgálata annak értékelésében, hogy az online, majd hibrid képzésre történő átállásról hogyan vélekednek a képzés résztvevői, mennyire tartják sikeresnek, eredményesnek azt.

Abstract. The four-year basic conductor-training is organised with a specialisation in preschool, school and pedagogical rehabilitation. Its aim is to train special educators (conductors) who are able to effectively influence movement disorders of central nervous system origin. The specificity of the training is that theoretical and practical training are organised in parallel from the outset. The practice-oriented nature of the training is reflected in the high number of hours of continuous practice, with approximately 120- 150 hours per semester (17-18 hours per every two weeks). This specificity of the course requires a highly individual presence on the part of the students in both theory and practical training. The first and the two subsequent waves of the pandemic situation have brought challenges for the training of trainers, requiring a number of changes and revisions. It required a shift from face-to-face to distance learning in theoretical training, the introduction of online teaching in real-time timetabled classes, and the introduction of a new system of online learning. The revision and digitalisation of online course materials and tutorials and their uploading to an online platform, the coordination of continuous tutor consultation to support student preparation and individual learning. The revised organisation of the practical training was made more difficult by the almost constant need to adapt and redesign each implementation version in the light of current instructions. All this meant the preparation of constantly renewed 'provisional' plans, which had to be supported by constant communication and and very close cooperation between the trainees and the families involved in the conductive education. The aim of our research was twofold, on the one hand, in this completely unfamiliar situation and very specific target group, to explore the mental health of the trainees, the supporting factors that helped them to cope and to cope with the increased psychological burden, what coping strategies they had and how they would name the factors that helped and hindered them. The other aim of the research is to examine the delivery of our training, to assess how the participants perceive the transition from online to hybrid training, and to what extent they consider it successful and effective.