Az extrakurrikuláris művészeti nevelés jellemzői

Abstract

Az oktatási értékek bővülésével a tanulóknak lehetőségük van arra, hogy érdeklődésüknek megfelelően tanórán kívüli tevékenységekben vagy eseményeken vegyenek részt, így az extrakurrikulum hozzájárul a személyiségfejlődés kiteljesedéséhez, gazdagítja tudásukat, fejleszti készségeiket. Az extrakurrikuláris tevékenységekre eleinte úgy tekintettek, amelyek szerepe a kurrikuláris tevékenységekből nő ki, majd azokba visszatérve gazdagítja azokat (Millard 1930). Sokrétű fogalomról van szó, amelynek értelmezései egyes szakirodalmi forrásokban jelentősen eltérnek egymástól (Vidulin 2011). Broh (2002) megállapítja, hogy az extrakurrikuláris tevékenység hatékony befektetés, melynek folyamatos hatásait tapasztalták más diszciplináris eredményekben. A zene transzferhatásait több alkalommal vizsgálták a kutatók, és erős pozitív kapcsolatot igazoltak az iskolai eredmények és a zenetanulás között (Kelstrom 1998; Ponter 1999; Deasy 2002; Eady 2004; Pusztai 2009; Szűcs 2018). Előadásunkban az iskola által kínált és a más intézményhálózatban megvalósuló extrakurrikuláris tevékenységek változásait, jellemzőit, majd jelen helyzetét mutatjuk be a DEXARTA adatbázis ide köthető kérdéseire adott válaszok alapján. A nyitott és zárt kérdéseket tartalmazó tanulókat vizsgáló kérdőív alkalmazásán alapuló kutatással célunk a művészeti nevelés szerepének, szervezésének és hatásainak felmérése az aktív kultúrafogyasztási magatartás kialakulásában, a művészetek iránti rokonszenv és elkötelezettség megjelenésében. A művészeti tevékenységekben való részvétel a tehetség kibontakoztatásán kívül hozzájárulhat az iskolai eredményességhez, így közvetve növelheti a tanórán kívüli művészeti tevékenységek presztízsét. A kutatás a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete támogatásával valósult meg.