Az ukrajnai oktatáspolitika a nyelvi asszimiláció szolgálatában

Abstract

Az oktatáspolitika alakítja egy-egy állam, régió oktatási intézményhálózatának szerkezetét, típusait és sűrűségét, meghatározza az oktatott tartalmakat, az intézmények révén közvetítendő ideológiákat. Az oktatáspolitika azonban sohasem öncélú: mindig valamilyen társadalmi, gazdasági és politikai célok mentén működik. Hátterében gyakran állnak nemzet- és nyelvpolitikai célkitűzések is. Tanulmányunkban ezt igazoljuk az ukrajnai oktatáspolitikai helyzet nyelvi, nyelvpolitikai vonatkozásainak felvázolásával. Alkotmánya és nyelvtörvénye értelmében Ukrajna egynyelvű állam (lásd Beregszászi-Csernicskó 2007). Az ország azonban a gyakorlatban többnyelvű. Ezt a többnyelvűséget a legtöbb ukrajnai elemző elismeri, ám problémaként értékeli (lásd pl. Lozinskyi 2006. 217.). Az alábbiakban ennek az ukrajnai többnyelvűségnek mutatjuk be néhány sajátosságát, majd azt próbáljuk érzékeltetni, hogyan törekszik a hatalmon lévő ukrajnai elit a nyelvi sokszínűség fokozatos feloldására, a de jureés a de factohelyzet közötti összhang megteremtésére, s ebben milyen szerepet kap az oktatáspolitika.

Abstract. Ukraine is de jure monolingual state, but de facto is multilingual. It is proved by the census data, the sociological researches and by the everyday practice. Although 130 nationalities live in the country, Ukrainians (by nationality) create the absolute majority. But if we take into consideration the contact variant of the Ukrainian and Russian language, that is the surzhyk (which can be considered an independent language according to a lot of people), then the Russians whose native language is Russian are relatively in majority.

The Ukrainian political elite which call themselves democratic, wants to resolve the discrepancy between the de facto and the de jure situation in the way that they imagine the country as a monolingual state. The President, the ministry of education, ministry of culture, ministry of traffic create a situation according to the aligned action plan, in which the state language (the Ukrainian) extrudes the other languages from the offices, education, traffic and culture and from the electronic media.

To follow with attention the decisions of the last few months it seems that Ukraine wishes to continue the soviet internationalist national politics inherited from Lenin, but with a little difference, that instead of the Russification they put the Ukrainian language in the centre. In the concept of the Ukrainian political elite the ethnical diversity has place, but the linguistic diversity is undesirable.