A megszállástól a felszámolásig. Ruszinok és görögkatolikusok Kárpátalján a szovjet megszállást követő években (1944-1949)

Abstract

A szovjet államhatalom által vezérelt erőszakos beolvasztási politika 1944–1949 között egyszerre volt jelen Kárpátalján politikai értelemben a terület annektálása kapcsán, nemzetiségi vonatkozásban a ruszinság asszimilálását illetően, vagy éppen egyházpolitikai tekintetben a görögkatolikus egyház felszámolására vonatkozóan. Mindennek következtében százezres nagyságrendre tehető az egyszerre nemzetiségi és vallási identitásuktól megfosztottak száma. Mindezek a folyamatok csak egymás kölcsönös kontextusában értelmezhetőek. Ezen asszimilációs folyamatok egyik legnagyobb – a történelmi egyházak közül kétségtelenül a legnagyobb – elszenvedője a görögkatolikus egyház volt, amely az általunk vizsgált öt évben a legsúlyosabb üldöztetésnek és elnyomásnak volt kitéve. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Kárpátalja szovjetizálásának időszaka a görögkatolikusság számára tragikus eseményekkel teli időszak volt, mely események háttérben a Szovjetunió egyházpolitikája, illetve a kárpátaljai terület annektálásának szándéka állt. Az ekkor elszenvedett üldöztetés az elkövetkező négy évtizedben megpecsételte a katakomba-egyházként működő gyülekezet sorsát csakúgy, mint az életüket és szabadságukat kockáztató, illegalitásban tevékenykedő hitvalló görögkatolikus papok élethelyzetét.

Abstraktné. Po sovietskej anexii Zakarpatska v roku 1944 sa na tomto území začala príprava národnostnej a cirkevnej politiky stalinského režimu. Sovietska vláda sa k národnostiam žijúcim na novoanektovanom území správala rôznymi spôsobmi: Maďari a Nemci boli deportovaní do táborov na základe ich etnickej príslušnosti, zatiaľ čo Rusíni, ktorí boli najväčšou národnosťou v regióne, boli asimilovaní do ukrajinskej národnosti. V dôsledku tejto politiky nemali zakarpatskí Rusíni miesto v ríši označenej ako „veľká rodina národov“. S gréckokatolíkmi sa podobne zaobchádzalo z hľadiska náboženstva. Sovietska vláda ich chcela previesť na pravoslávnu vieru a zbaviť ich náboženskej identity. Toto opatrenie zapadlo do cirkevnej politiky sovietskej ríše. V rámci tohto skúmania sme si vyznačili tieto likvidačné metódy, pričom hlavný dôraz sme položili na udalosti postihujúce Mukačevskú gréckokatolícku eparchiu. Naším cieľom je predstaviť dôvody likvidácie a na základe mnohých, doteraz nepublikovaných zdrojov ukázať ako chcelo byť vedenie eparchie využité v súvislosti s anexiou Zakarpatska sovietskou vládou. Chceme poukázať na vzťahy, príčiny a následky, ktoré možno objaviť v procesoch politickej a cirkevnej asimilácie.

Abstract. After the Soviet annexation of Transcarpathia in 1944, the projecting of the Stalinist regime‘ s nationality and church policy on the region began. The Soviet leadership treated the nationalities living in the newly annexed territory in different ways: the Hungarians and Germans were dragged into forced labor camps on the basis of ethnicity, while the Rusyns, the largest national community in the region, were assimilated into the Ukrainian ethnicity. As a result of this policy, the Transcarpathian Rusyns did not have a place in the empire apostrophized as the great family of peoples. The largest religious community in Transcarpathia, the Greek Catholics, received a similar treatment in terms of religion as the Soviet power wanted to convert them to the Orthodox faith, stripping them of their religious identity. This measure fit organically into the church policy of the Soviet empire. In the present study, we shed light on these liquidation methods, placing the main emphasis on the events affecting the Greek Catholic Diocese of Mukachevo. Our goal is to present the reasons behind the liquidation and – based on numerous previously unpublished sources – to show how the leadership of the diocese wanted to be used in connection with the annexation of Transcarpathia by the Soviet government, highlighting the cause-and-effect relationships that can be discovered between the processes of political and ecclesiastical assimilation.