A közíró töprengései

Abstract

Szilágyi István két sokak által interkanonikusnak tekintett regényével, a Kő hull apadó kútba és a Hollóidőcíművel bizonyosan beírta nevét a 20. század második felének és a 21. század elejének összmagyar irodalmába. De kísérleti jellegű regényei, elbeszélései is képesek voltak felkelteni a befogadói figyelmet. Erről tanúskodik a megfontoltan, komoly műgonddal készített szépirodalmi kötetek jelentősnek tekinthető befogadás-és hatástörténete, az eltérő szemléletű és értékrendű recenzensek és tanulmányírók egyaránt elismerő véleménye, illetve az írói életműben eligazító két eddig megjelent monográfia:a Mester Béláé és a Márkus Béláé. Az utóbbi években azt tapasztalhatjuk,hogy a Szilágyi-életmű egyre teljesebb formában válik hozzáférhetővé a szélesebb olvasóközönség számára.A Magyar Művészeti Akadémia, melynek az író maga is tagja volt, sokat tett és tesz azért, hogy a regények és elbeszélések mellett más jellegű szövegek is gondosan szerkesztett, minőségi kötetekben lássanak napvilágot. Az MMA Kiadó sorozata így tulajdonképpen egységes formátumban tárja az olvasók elé mindazt, ami mindezidáig kevesebb figyelmet kapott vagy teljesen árnyékban maradt az írói életműben.Hogy ezek közül cím szerint is kiemeljek néhányat: az emlékírót állítja középpontba a 2019-ben megjelent Katlanváros;a kísérletező novellistát, elbeszélőt a 2021-es A hóhér könnyei;és nem utolsósorban a töprengő közírót a jelen recenzió tárgya, a 2023-as Távolodó jégtáblákon.Ha az életút 2024-ben végleg le is zárult az író halálával, különféle sajtóközlésekből tudható, hogy vannak még előkészületben lévő vagy épp kiadásra váró, immár szükségszerűen posztumusznak számító újabb megjelenések.