The fourth interpretation of the novel “The Trial” by Franz Kafka

Abstract

Abstract. The article examines one of the most famous novels of the 20th century — “The Trial” by the Austrian writer Franz Kafka. Published in 1925 after the death of the author, this book constantly continues to attract attention because of the multiple meanings that can be found in the text. Literary critics throughout the world have developed several interpretations of “The Trial”. The dominant idea is that this novel is a metaphor for the life of a modern person, who is a pawn in the hands of subhuman (albeit self-created) institutions. The article gives a brief overview of the novel’s main interpretations developed over the decades since its publication. Concurrently, an attempt is made at another possible interpretation, for the purpose of which the final sentence of the novel is emphasized. According to this (the fourth) version, Kafka’s work is considered primarily through the prism of memory. It is proved that “The Trial” is a book about the loss of memory and the resulting consequences. The authors of the study propose an interpretation that Joseph K. (the main character) committed the crime he is accused of, but forgot about it, so his death is “shameful”. Given the specifics of Kafka’s entire work, the proposed article does not establish the final version of the interpretation. The study’s authors offer one of the options that may be either close to the Austrian writer’s intention or the farthest away from it. Ultimately, the presented article demonstrates in its own way that each of Kafka’s works, and “The Trial” in particular, has limitless possibilities for interpretations so that each subsequent generation of researchers will discover this novel from a new angle. The studies of Franz Kafka’s work, which are almost unknown in Ukraine, play an important role in the article. Among them is a book by Elias Canetti, laureate of the Nobel Prize in Literature, a compatriot of Franz Kafka who devoted almost half of his life to the study of his work. In addition, a literary encyclopedia is also taken into consideration, where it seems that all aspects of the life and work of one of the most famous writers of the 20th century are considered, but the interpretation of the novel “The Trial” proposed in this article is overlooked.

Резюме. У статті розглянуто один із найвідоміших літературних творів ХХ ст. — роман «Процес» австрійського письменника Франца Кафки. Зазначено, що виданий уже після смерті автора, твір постійно привертає увагу читачів, причиною чого є множинність смислів, які можна знайти в тексті. За безмаль сторіччя від часу виходу друком (1925 р.) літературознавці виробили кілька основних варіантів трактування «Процесу», у яких домінує уявлення, що цей роман — метафора життя людини новітнього часу, котра є безправною іграшкою в руках надлюдських (хоч і власноруч створених) інституцій. У статті подано стислий огляд основних інтерпретацій роману, зокрема й не відомих донині в Україні. Серед них — книга австрійського письменника, лауреата Нобелівської премії з літератури Еліаса Канетті (співвітчизник Франца Кафки присвятив вивченню його творчості чимало років свого життя), а також профільна енциклопедія, у якій розглянуто всі аспекти життя і творчості Кафки, окрім інтерпретацій роману «Процес», що й спонукало нас дослідити дану тему. Здійснено нову спробу прочитання «Процесу»: головний твір Франца Кафки розглядається насамперед через призму пам’яті. Доведено, що фактично це розповідь про втрату пам’яті та подальшу розплату за це. Наголошено на тому, що зважаючи на постмодерну сутність тексту, автори дослідження пропонують один із варіантів його прочитання в контексті цілісної творчості митця, крізь трагізм його світобачення, зумовлений автобіографічними чинниками. Зрештою, представлена стаття посвоєму демонструє, що кожен твір Франца Кафки, й «Процес» зокрема, має, без перебільшення, бездонний простір для інтерпретацій, отож кожне наступне покоління дослідників відкриватиме цей роман із нового боку.

A tanulmány a 20. század egyik leghíresebb regényét, Franz Kafka osztrák író „A per” című művét vizsgálja. A szerző halála után, 1925-ben megjelent könyv mind a mai napig felkelti az olvasók figyelmét a szövegben rejlő többféle jelentéstartalom miatt. Az irodalomkritikusok szerte a világon számos értelmezést dolgoztak ki a regényhez kapcsolódóan. Az általános szemlélet az, hogy ez a regény egy modern ember életének metaforája, aki egy sakkbábu a félállati (habár saját maga által létrehozott) intézmények kezében. A tanulmány rövid áttekintést ad a regény megjelenése óta eltelt évtizedek során kialakult főbb értelmezésekről. Ezzel párhuzamosan egy másik lehetséges interpretációra tesznek kísérletet a szerzők, aminek érdekében a mű utolsó mondatát emelik ki. E negyedik értelmezés szerint Kafka munkásságát elsősorban az emlékezet prizmáján keresztül vizsgálhatjuk. Bebizonyosodott, hogy „A per” valójában az emlékezet elvesztéséről és az ebből eredő következményekről szól. A tanulmány szerzői azt az értelmezést javasolják, hogy Josef K. (a főszereplő) tényleg elkövette azt a bűncselekményt, amivel vádolják, de megfeledkezett róla, így halála „gyalázatos”. Tekintettel Kafka egész munkásságának sajátosságaira, a szerzők nem határozzák meg az értelmezés végső változatát. A tanulmány szerzői csak az egyik interpretációs lehetőséget kínálják, amely közel állhat az osztrák író eredeti szándékához, de az is lehet, hogy a legtávolabb áll tőle. Végső soron a tanulmány a maga módján bizonyítja, hogy Kafka minden egyes művének, és különösen „A per” című regénynek korlátlan számú értelmezési lehetőségei vannak, így a kutatók minden generációja új szemszögből fedezheti fel ezt a regényt. A tanulmányban fontos szerepet kapnak azok az Ukrajnában szinte ismeretlen kutatók, akik Franz Kafka munkásságát tanulmányozták. Közöttük van Elias Canetti, Nobel-díjas regény- és drámaíró, Franz Kafka egyik honfitársa, aki élete majdnem felét az író munkássága tanulmányozásának szentelte. Emellett egy irodalmi enciklopédiát is tárgyalnak a szerzők, amelyben úgy tűnik, hogy a 20. század egyik leghíresebb írója életének és munkásságának minden aspektusát figyelembe veszik, de „A per” című regény jelen tanulmányban javasolt értelmezését figyelmen kívül hagyják.