Anyanyelvi / anyanyelvű oktatás szórványban

Abstract

A nemzeti kissebségek tipologizálása általában három ismérv – számosság, térbeli elhelyezkedés, identitástudat – alapján történik, melyek befolyásolják és meghatározzák az érdekérvényesítés lehetőségeit a többségi társadalomban, azaz azt, hogy mennyire tudja a kisebbség biztosítani kulturális életének folyamatosságát, kulturális értékeinek és az értékeket hordozó, továbbvivő nemzeti elitjének reprodukcióját (Joó 1988, Kiss Gy. 1993.) Ha a fenti ismérvek tekintetében egy-egy nemzeti kisebbség erős pozíciókkal rendelkezik, akkor képes önálló közösségi életre, és közösségként integrálódik a többségi nemzetbe, vagyis kollektív jogokkal rendelkezik. Bármelyik ismérv gyengülése hátrányosan befolyásolja az érdekérvényesítést, ami végső soron szétzilálja a közösséget, tagjai – a kisebbségi lét kihívásaira adott válaszként – egyre inkább az egyéni megoldásnak tekinthető asszimiláció irányába mozdulnak el. A nemzeti kisebbségek helyzetét meghatározó ismérvek mértéke állandóan változik. Fontos, hogy figyelemmel kísérjük a változások folyamatát, fázisait. Az előbbiekből következik, hogy egy-egy kisebbség helyzetének meghatározásakor bizonyos térbeli és időbeli korlátok figyelembe vételével vonhatunk le érvényes és hiteles következtetéseket. Ugyanakkor az államoknak is figyelembe kellene venni a határain belül élő nemzeti kisebbségek pozícióit az őket érintő törvények elfogadásánál.

Abstract. The author takes into account that the typologyzing of a national minority is made based on three criteria – number, spatial position, identity - which influence and determine its interest enforcement possibilities in the majoritarian society, namely how the minorities can assure the continuance of their cultural life, and the reproduction of their national elite which bears its cultural values and hands over these values. If some minorities have strong positions, in the light of the above men-tioned criteria, then they can have an independent community life and they inte-grate as a community in the majoritarian nation so they possess collective rights. The weakening of whichever criterion affects negatively the interest enforcement, which finally destroys the community, its members – responding to the challenges of the minoritarian being – move toward the assimilation, which appears as a possi-ble solution for the individual. The Hungarian minority in Ukraine, taking into account the above mentioned criteria, can be considered a scattered minority, and it can be regarded as an endangered minority being on the “turning point” also in Ukraine.