Kidobott pénz vagy megtérülő befektetés? Az ukrán nyelv oktatása Kárpátalja magyar iskoláiban

Abstract

Az államnyelv megtanulásának joga fontos nyelvi emberi jog (Skutnabb-Kangas 1999: 58; Phillipson–Rannut–Skutnabb-Kangas 1994). Az ukrán állam jelenleg nem biztosítja a feltételeket egy fontos nyelvi emberi jog gyakorlásához. Ha ugyanis kárpátaljai magyar gyerekek ezrei 11 éven át (az 1. osztálytól a 11. osztályig) tanulják az „Ukrán nyelv” tantárgyat, és mégsem tanulnak meg ukránul, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez az oktatás rosszul működik (Laihonen 2015), a tantárgy oktatására fordított hatalmas összeg pedig kidobott pénz. Ha másért – például elvont nyelvi emberi jogok okán vagy a kisebbségek integrációja érdekében – nem, legalább az elkótyavetyélt milliók miatt érdemes volna alaposan átgondolnia mindezt a kijevi oktatási tárca irányítóinak, és végre nem a magyarokat kellene folyton elmarasztalnia az államnyelv oktatásának eredménytelensége miatt, hanem a rosszul működő rendszert és az alapjául szolgáló elveket, beidegződéseket volna szükséges átalakítani (vö. Péntek 2009). Persze mindennek csak akkor van értelme, ha a cél valóban a kisebbség integrálása és az, hogy a kárpátaljai magyarok megtanuljanak ukránul. Tudjuk ugyanis, hogy „[a] beolvasztó célú politikának nem érdeke, hogy az anyanyelvű iskolában tanuló diákok jól elsajátítsák a többségi nyelvet, ezért nem törekszenek a korszerű módszerek bevezetésére” (Lanstyák–Szabómihály 2002: 87). Ha az ukrán állam célja nem a kárpátaljai magyar közösség integrációjának támogatása, hanem a szegregáció vagy az asszimiláció, akkor Kijevből nézve a 25 éve alkalmazott oktatáspolitika nem kidobott pénz, hanem befektetés.

Abstract. The article deals with problematic issues of teaching the Ukrainian language as a state language (not a native language) in general educational institutions with Hungarian as the language of instruction in Transcarpathia from the point of view of integration, assimilation and segregation of the Hungarian national minority. During the 25 years of Ukraine’s independence (since 1991), the state has not provided the necessary conditions for the study of the state language in schools for national minorities. Teachers, educational programs, textbooks, dictionaries, and teaching aids are not adequately prepared. Students who study in schools with instruction in minority languages do not properly master the state language. Strategic reforms are necessary to change the current situation. Improvements in the study of the Ukrainian language in general education institutions with instruction via the national minority languages should be addressed in the system of language education, where the language of instruction is the mother tongue of students, and the state language is taught at a high level by specialists trained for such work.