Ideológiai csata a nevek frontján

Abstract

Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna rövid történetének legmélyebb válságát éli. 2013 késő őszén – politikai és gazdasági válságok sorozata után és előtt – halálos áldozatokkal járó zavargások törtek ki Kijevben; 2014 márciusában Oroszország annektálta a Krím félszigetet; 2014 áprilisa óta folyik a hivatalosan „antiterrorista operáció”-nak nevezett háború az ország keleti végein. Az egész Európa biztonságát fenyegető, a szűkebb és tágabb térség gazdasági fejlődését visszavető, emberek ezreinek halálát okozó, több millió embert otthona elhagyására kényszerítő súlyos, politikai és gazdasági krízissel kombinált helyzetben Ukrajna a történelem átértékelése és a nyelvpolitika területén is harcot folytat. A szimbolikus politizálás e két területének kereszteződésében került sor Ukrajnában a földrajzi nevek (újabb) felülvizsgálatára is.

A 2013 vége óta zajló válság során a törvényhozás szintjén az egyik hangsúlyos terület a szovjet múlt felszámolására irányuló törekvés. Ezt célozza meg az ukrán parlament által 2015. április 9-én elfogadott, az államfő által május 15-én aláírt úgynevezett „dekommunizációs csomag”. Ez a törvénycsomag szakmai háttérként szorosan kötődik a kormánynak alárendelt Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetéhez,[2] illetve kapcsolódik Ukrajna Alkotmánya 11. cikkelyéhez, amely kötelezi az államot az ukrán nemzet és történelmi emlékezete konszolidálására és fejlesztésére.

A négy jogszabályból álló dekommunizációs törvénycsomag arról dönt: ki a hős és ki az ellenség az ukrán történelemben, mi a viszonya Ukrajnának a II. világháborúhoz, a kommunista és a náci rezsimekhez, illetve hozzáférhetővé teszi az eddig zárt levéltárakat. A törvények minden további vitát kizárva szögezik le Ukrajna függetlensége eszméjének elsőbbségét minden mással szemben, és a szuverenitás ideáljának védelmét bármilyen eszközzel mind a múltat, mind a jelent illetően . A négy dekommunizációs törvény közül eggyel, illetve annak a földrajzi nevekre gyakorolt hatásaival foglalkozunk.

Abstract. One ­of ­the­ key­ priorities ­of­ the ­new ­Ukrainian ­political ­leadership ­emerging ­in ­the political crisis ­persisting ­since ­the­ end­ of­ 2013 ­has ­been ­the ­eradication­ of ­the Soviet­ past.­ This­ intention­ was­ addressed­ by­ the­ “decommunization­ package” consisting ­of­f our ­laws, ­adopted ­by ­the ­Ukrainian ­parliament ­on ­9 ­April­ 2015 ­and signed­ by ­the­ president ­on ­15 ­May.­ This ­study ­describes ­one ­of­ the ­laws­ forming part­ of ­the ­package, ­entitled­ “Law­ on ­the ­Condemnation ­of­ the ­Communist ­and National ­Socialist­ Totalitarian ­Regimes ­and­ on ­the ­Prohibition­ of ­Their­ Symbols”. Further, ­it ­analyses ­the ­name ­reform­ provided­ for­ by ­the ­law ­and­ engineered ­by the­ ukrainian­ institute­ of­ National­ Remembrance,­ in­ the­ result­ of­ which­ 987 cities,­ large­ municipalities­ and­ villages,­ 25­ districts,­ and­ several­ ten­ thousand public­ domains ­(roads,­ streets,­ squares) ­got­ new ­names ­during­ one ­single ­year, ­in the ­spirit ­of ­the ­remembrance ­policy ­taking ­new­ direction ­in­ Ukraine.