Homéroszi eposzok befogadása napjainkban

Abstract

Kevés olyan név tudható be, amely megannyi kérdést vet fel a tudományban, mint a világirodalom egyik klasszikusa: Homéros. A görög irodalom két legrégibb művének – az Ilias és az Odysseia néven befutott hősköltemények – alkotójához nemcsak a homéroszi himnuszok köthetőek, hanem számos olyan eposz is, melynek ma már csak vázlatos tartalmát vagy csupán töredékét ismerhetjük (Szabó, 1956:127). Homéros a görögség nagyra becsült alkotója, aki a korai görög történelem kérdéseiben kétségtelenül döntő szerepet játszott. Johnson John szerint a kritikusok nagyrészt egy véleményen vannak abban, hogy minden költő közül az epikus költők magaslanak ki a legjobban. Már csak azért is – fogalmazza meg Johnson –, mert olyan képességek együttesét feltételezik az epikus költemények, melyek külön-külön véve is elegendőek ahhoz, hogy bármely más irodalmi művet megalkossunk. Johnson John Milton kapcsán írta ezt, életrajzát a következőkkel zárta: „Műve csak azért nem a legnagyobb a hősköltemények közül, mert nem az első” (Finley, 1977:9). Platón állítása szerint a görögök hajthatatlanul hitték, hogy Homéros Hellász nevelője, aki megérdemli, hogy az ember hozzá forduljon, tanuljon tőle és az egész életét hozzá hasonlóan rendezze és annak mintájára élje. Ez arra enged következtetni, hogy Görögország legkedveltebb és leggyakrabban idézett költője talán valóban Homéros volt. (Finley, 1977:11).