Nyelvjárási attitűdök Tiszapéterfalva, Nagybereg és Nagydobrony oktatási intézményeiben

Abstract

Diplomamunkámban Tiszapéterfalva, Nagybereg és Nagydobrony oktatási intézményeiben lévő nyelvjárási attitűdök vizsgálatát tűztem ki célul. A nyelvjárási attitűdöt a tanulók és azok pedagógusainak részéről kívánom felmérni. Célom, hogy minél szélesebb körű képet kapjak a kárpátaljai magyar iskolások és pedagógusok nyelvjárási attitűdjéről. S felmérjem azt, hogy – az új anyanyelvoktatási szemlélet ellentmondásai ellenére – továbbhaladt e, s ha igen, milyen mértékben a 2005–ben kezdeményezett tantárgy-pedagógiai reform. A nyelvjárásokkal, azok beszélőikkel évtizedek óta hallunk pesszimista, elítélő véleményeket, megnyilvánulásokat. Ennek következményeként bizonyára már mindenki tapasztalt környezetében olyat, hogy bizonyos szavak használatakor kijavították, helytelennek ítélték beszédét. Többek között én is szembesültem már ilyen fajta megnyilvánulásokkal, s tapasztaltam középiskolás éveimben, amikor a magyar tanárom kijavította beszédemet, azzal az indokkal, hogy „Ez nem helyes”, „Használd inkább így, mert ez a helyes”. Felmerült bennem a kérdés, hogy mit is jelent a nyelvhasználatban az, hogy helyes? A tanárom nyilvánvalóan a sztenderd nyelvváltozatra gondolt, viszont kérdés az, hogy a nyelvjárás miért nem helyes?