Please use this identifier to cite or link to this item: https://dspace.kmf.uz.ua/jspui/handle/123456789/3457
Full metadata record
DC FieldValueLanguage
dc.contributor.authorSzakál Imrehu
dc.contributor.authorСакал Імреuk
dc.contributor.authorSzakal Imreen
dc.date.accessioned2024-03-26T09:28:40Z-
dc.date.available2024-03-26T09:28:40Z-
dc.date.issued2019-
dc.identifier.citationIn ArchívNet. XX. századi történeti források. 2019. 19. évfolyam, 5. szám. 13 p.en
dc.identifier.urihttps://dspace.kmf.uz.ua/jspui/handle/123456789/3457-
dc.descriptionSzerkesztőség: https://www.archivnet.hu/also_menusor/impresszum.htmlen
dc.description.abstractAz első világháború következtében létrejött első Csehszlovák Köztársaság legszegényebb területe minden kétséget kizáróan Podkarpatska Rus, vagyis Kárpátalja volt. Míg a köztársaságban összesen a lakosság 39,57%-a dolgozott a mezőgazdaságban és 33,8%-a az iparban, addig Kárpátalján ez az arány egészen más viszonyokat tükrözött. A helyi lakosok 67,63%-a dolgozott a mezőgazdaságban és erdőgazdaságban, az iparban és kézműiparban viszont mindösszesen 10,41%. A köztársaság első évtizedében országosan egyértelmű modernizáció zajlott le, 1930-ra kiegyenlítődött az ún. primer és a szekunder szektorban dolgozók aránya. Kárpátalján ezek a folyamatok nem mentek végbe, tíz év alatt alig 1,5%-kal növekedett az iparban dolgozók száma.[1] Részben ennek okán, a korszakban rendszeresen előfordult, és a történészek értékelésében is gyakorta felbukkan, hogy a csehszlovák kormányzat szemére vetik: nem tettek eleget a köztársaság legkeletibb területeinek modernizálásáért, sőt, egyenesen „gyarmatosító” jelzővel illetik a csehszlovák gazdaságpolitikát.[2] Az kétségtelen, hogy az utódállamok közül Csehszlovákia indult gazdaságilag a legjobb alapokkal, hiszen a Monarchia területének 33%-át tudhatta magáénak, a volt dualista állam gazdasági potenciáljának 70%-át.[3] Ily módon joggal bizakodhattak abban a helyi lakosok, hogy a gazdasági fejlődés a keleti végeken is megnyilvánul. A korszak gazdaságfejlesztési eredményei a mai napig szemmel láthatóak, hisz jelentős infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre a térségben. A legnagyobb társadalmi hatást azonban a földreformmal kívánták elérni. Az 1919-ben meghirdetett program gyökeresen szerette volna megváltoztatni a terület birtokstruktúráját és tulajdonviszonyait. Az óriási földbirtokok, mint a Schönborn–Buchheim-uradalom, vagy a Teleki-domínium felosztása azonban nem hozta meg a várt sikert. Bár a birtokreform mai napig is észlelhető eredményeként telepes falvak jöttek létre Kárpátalja alföldi vidékén, és az ún. lefoglalási törvénynek is eleget tett az államhatalom, azonban az így keletkezett földalap 20%-át sem osztotta ki az igénylők között a program lebonyolításáért felelős Állami Földhivatal (ÁFH).hu
dc.language.isohuen
dc.publisherMagyar Nemzeti Levéltáren
dc.relation.ispartofseries;19. évfolyam., 5. szám-
dc.rightsAttribution-NonCommercial-NoDerivs 3.0 United States*
dc.rights.urihttp://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/3.0/us/*
dc.subjectKárpátaljahu
dc.subjectCsehszlovákiahu
dc.subjectbetelepítéshu
dc.subjecttelepesekhu
dc.titleTelepítéspolitika Kárpátalján a két világháború közötten
dc.typedc.type.researchArticleen
Appears in Collections:Szakál Imre

Files in This Item:
File Description SizeFormat 
Szakal_Imre_Telepitespolitika_Karpataljan_a_ket_vilaghaboru_kozott_2019.pdfIn ArchívNet. XX. századi történeti források. 2019. 19. évfolyam, 5. szám. 13 p.396.69 kBAdobe PDFView/Open


This item is licensed under a Creative Commons License Creative Commons