Ritkább szóalkotási módok a magyar nyelvben: elvonás

Abstract

A szóelvonás egy olyan nyelvi folyamat, amely során egy meglévő szóból egy új szó keletkezik úgy, hogy annak egy részét (általában a végződését) eltávolítják. Az így létrejövő szó az eredeti szóból visszavezethető, de önálló jelentéssel és használattal bír. A folyamat alapja az a nyelvhasználói érzékelés, hogy egy szó egyes részei toldaléknak tűnhetnek, holott eredetileg nem azok. A beszélők ezt a feltételezett toldalékot leválasztják, így egy rövidebb, új szót hoznak létre. Gyakran előfordul, hogy egy hosszabb szóalak mellé egy rövidebb változat is kialakul a nyelvben, ami idővel általános használatba kerül. Igéből főnév: olvas→olvasmány, majd ebből elvonással: olvas, igéből főnév: épít→építés, majd ebből elvonással: épít; melléknévből főnév: boldog→boldogság, majd ebből elvonással: boldog; Határozószóból főnév: késő→késésKutatásunk célja az elvonással keletkezett szavak gyakoriságának vizsgálata A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (I–III. kötet) alapján. A szakirodalom szerint a szóelvonás a ritkább szóalkotási módok közé tartozik, szójegyzékünk azonban arról tanúskodik, hogy a nyelvtörténet különböző korszakaiban gazdagnak mondható (627 szócikk) anyagot találunk e szóalkotási módra. Kutatásunk során arra is választ keresünk, mikor volt legvirulensebb e szóalkotási mód; kitérünk arra is, mennyire tartja elfogadhatónak ezeket az új lexémákat a nyelvművelés.A szóelvonás hozzájárul a nyelv gazdagodásához és változásához. Az új szavak rövidebbek, könnyebben használhatók, és gyakran a beszélt nyelvben először jelennek meg, majd később a köznyelvben és az írott nyelvben is meghonosodnak.A szóelvonás egy természetes nyelvifolyamat, amely folyamatosan zajlik, és újabb szavak létrejöttéhez vezet. Bár nem a leggyakoribb szóalkotási mód, fontos szerepet játszik a magyar nyelv fejlődésében és alkalmazkodásában az új kommunikációs igényekhez. Az elvégzett elemzések szerint az elvonás alapjául szolgáló szavak szófaját tekintve az elvonással keletkezett szavak 65 százalékának alapszófajául ige szolgált, 15-15 %-nak alapszava főnév és melléknév. A fennmaradó 5%-nak alapszava pedig határozószó, ikerszó, tulajdonnév, illetve összetétel és szókapcsolat.

Abstract. Word truncation (back-formation) is a linguistic process in which a new word is created from an existing one by removing a part of it (usually the ending). The resulting word can be traced back to the original one, but it has its own meaning and usage. This process is based on speakers' perception that certain parts of a word appear to be suffixes or other affixes, even though they are not. Speakers then remove this perceived affix, forming a shorter, new word. It often happens that a shorter version of a longer word emerges in the language and eventually becomes widely used. Examples: Verb →noun: olvas→olvasmány, then truncated to: olvas; Verb →noun: épít→építés, then truncated to: épít; Adjective →noun: boldog→boldogság, then truncated to: boldog; Adverb →noun: késő→késésThe aim of our research is to examine the frequency of words formed by back-formation based on The Historical-Etymological Dictionary of the Hungarian Language(Volumes I–III). According to the literature, back-formation is among the less common word-formation processes; however, our lexicon indicates that in various periods of language history, this process has yielded a considerable amount of lexical material (627 entries). In our study, we also seek to determine when this word-formation method was at its peak and to what extent language cultivation considers these newly formed lexemes acceptable.Wordtruncation contributes to the enrichment and evolution of the language. The newly formed words are shorter, easier to use, and often first appear in spoken language before becoming established in standard and written language.Truncation is a natural linguistic process that continuously takes place and leads to the creation of new words. Although it is not the most common method of word formation, it plays a crucial role in the development of the Hungarian language and its adaptation to new communicative needs.Analyses show that 65% of truncated words originate from verbs, 15% from nouns, and another 15% from adjectives. The remaining 5% derive from adverbs, compound words, proper nouns, or phrases.

Резюме. Словотвір за допомогою усічення —це мовний процес, під час якого з наявного слова утворюється нове слово шляхом видалення його частини (зазвичай закінчення). Нове слово може бути пов’язане з оригінальним, але має власне значення та вживання. Основою цього процесу є сприйняття носіями мови, що певні частини слова здаються суфіксами або іншими афіксами, хоча насправді вони такими не є. Говорять відокремлюють цей уявний афікс, створюючи коротше слово. Часто трапляється, що поряд із довшою формою в мові з’являється коротша версія, яка з часом стає загальновживаною. Приклади: дієслово →іменник: olvas→olvasmány, після усічення: olvas; дієслово →іменник: épít→építés, після усічення: épít; прикметник →іменник: boldog→boldogság, після усічення: boldog; прислівник →іменник: késő→késés.Метою нашого дослідження є вивчення частотності слів, утворених шляхом усічення, на основі Історико-етимологічного словника угорської мови(томи I–III). Згідно з науковою літературою, усічення є одним із менш поширених способів словотворення, проте наш словник свідчить про те, що в різні періоди історії мови цей процес давав значний обсяг лексичного матеріалу (627 словникових статей). У нашому дослідженні ми також прагнемо з’ясувати, коли цей спосіб словотворення був найактивнішим, а також наскільки мовна культура вважає прийнятними ці нові лексеми.Усічення слів сприяє збагаченню та зміні мови. Нові слова коротші, зручніші у використанні, спочатку з’являються в розмовній мові, а потім закріплюються в літературній та письмовій мові.Словотвір за допомогою усічення є природним мовним процесом, який триває безперервно і призводить до появи нових слів. Хоча це не найпоширеніший спосіб словотвору, він відіграє важливу роль у розвитку угорської мови та її адаптації до нових комунікативних потреб.Аналізи показують, що 65% слів, утворених шляхом усічення, мають у своїй основі дієслова, 15% —іменники, 15% —прикметники, а решта 5% походять від прислівників, складних слів, власних назв або фраз.