A Tivadarfalvai Református Egyházközség története a XX. század első felében, különös tekintettel a szovjetesítés időszakára

Abstract

A diplomamunka a Tivadarfalvai Református Egyházközség történetét mutatja be a XX. század első felében, különös tekintettel a szovjetesítés időszakára. Tivadarfalva szinte teljes egészében magyar nemzetiségűek lakta település a Tiszaháton, s vallását tekintve túlnyomórészt reformátusok lakják. Jelenleg Tivadarfalva élete nemcsak közigazgatásilag, hanem a mindennapokban is teljesen egybeforrt Tiszapéterfalvával. A kutatás eredeti célja az volt, hogy szakirodalmi és levéltári iratok alapján felvázoljuk a Tivadarfalvai Református Egyházközség történetének egy szakaszát. A munka első fejezetében az adott korszak, illetve kutatási téma historiográfiai áttekintéséből láthatjuk, hogy nem született még a falu történetével vagy református egyházközségének bemutatásával foglalkozó mindent átfogó monográfia. Ugyanakkor találunk olyan magyar nyelvű szak- és honismereti munkákat, melyben említést kap a falu története, s még több olyat, melyben foglalkoznak az egyházközség helyzetével a szovjet időszak elnyomó uralma alatt. Ezek a művek nagyban hozzájárulnak a Kárpátaljai Református Egyház, illetve a Tivadarfalvai Református Egyházközség történetének bemutatásához, azonban a Tivadarfalvai Református Egyházközség múltjának sok eseménye még nincs feltárva. A második fejezetben végzett vizsgálódások alapján – melynek keretében a Kárpátaljai Református egyház helyzetét vázoljuk fel a XX. században, mindezt különös tekintettel a szovjetesítés időszakára – elmondhatjuk, hogy az ateista hatalom közeledte valósággal megbénította az egyházi életet, ennek áldozata lett a Tivadarfalvai Református Egyházközség is, hiszen a gyülekezetben szolgáló Murányi Árpát, hódmezővásárhelyi lelkész is elmenekült, elhagyva a szolgálati helyét és a gyülekezetet. A túlnyomórészt elsődleges kutatásokra épülő harmadik fejezet foglalkozik átfogóan a gyülekezet múltjával, anyagi helyzetével, iskolájával és mindennapi életével. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a szovjet hatalomváltás után a falu hitélete nem mondható zavartalannak, s egy olyan időszak vette kezdetét, amikor is helyettesítő és ideiglenes szolgálatot végző lelkipásztorok váltották egymást. A kis gyülekezetet nagyban érintették a letartóztatások, hiszen három olyan lelkész is szolgált valamikor a gyülekezetben, akit elítéltek szovjetellenes tevékenység vádjával, így ezek az események is ebben a fejezetben kerültek bemutatásra. A levonható következtetések alapján megállapíthatjuk, hogy a többszöri hatalomváltás, a háború és rossz anyagi körülmények, az elhurcolások és letartóztatások mind hatással voltak a falu mindennapjaira és az egyházközség életére. A szovjetizálás okán, a Kárpátaljai Református Egyházban bekövetezett változások, elhurcolások, letartóztatások nyomon követhetőek az általunk vizsgált egyházközségben is. Azonban az újabb és újabb megpróbáltatásokkal szembenézett gyülekezet hitben megerősödve vészelte át az elnyomó hatalom törekvését, melynek célja az egyházi élet ellehetetlenítése volt. Úgy véljük, az általunk végzett kutatás is alátámasztja azt a sokat emlegetett tézist, amely az egyház és az egyházközségek közösségmegtartó szerepét hangsúlyozza.