A pénz beszél: a mai Kárpátalja területén osztozó birodalmak nyelvpolitikája a bankjegyeken megjelenő nyelvek tükrében

Abstract

Tanulmányunkban azt vizsgáltuk meg, hogy a mai Kárpátalján a huszadik század folyamán forgalomban lévő bankjegyeken milyen nyelvű feliratok jelentek meg. Kiderült, hogy a régióban élők hagyományosan többnyelvű papírpénzzel fizethettek: az Osztrák–Magyar Monarchia, a Csehszlovák Köztársaság, a Magyar Királyság és a Szovjetunió bankóinak egyik oldala többnyelvű volt. Csupán az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna nemzeti valutája egynyelvű. A többnyelvű papírpénzeket kiadó országok is törekedtek arra, hogy az államszervező nemzet nyelve domináns helyzetben legyen a bankjegyeken. Ezt részben azzal jelezték, hogy a papírpénzek előoldala (az osztrák–magyar korona kivételével) egynyelvű volt. Másrészt a kiemelt helyzetű nyelv a hátoldalon nagyobb méretben, középen vagy felül olvasható, a többi nyelv pedig kisebb betűmérettel és/vagy nem központi helyzetben.

Abstract. During the twentieth century the region of Transcarpathia belonged to several different states: to the Austro-Hungarian Monarchy, to Czechoslovakia, to the Hungarian Kingdom, to the Soviet Union and finally to the Ukraine. In this article we outline the main features of the language policies of the different states. This paper analyses the way in which the text displayed on monolingual, bilingual and multilingual banknotes construes and reproduces linguistic hierarchies, reflecting the relative status of the languages within the issuing country. The paper briefly discusses the selection of languages which appear on banknotes, which is nearly always in accordance with the dominant language ideologies. It then goes on to show how the choice of language and the relative positioning and size of texts in those languages construes the languages involved as of equal or unequal status. We also examine how political elites use banknotes as official pronouncements of what language is dominant.