„Az időközben bekövetkezett mélyreható változások figyelembevételével…”

Abstract

Nagybereg egykori mezőváros múltja egyszerre, abban a bizonyos állatorvosi ló szerepében magán hordozza a kárpátaljai magyar települések lakosait 1944 után érintő minden nyomorúság jellegzetességét, ugyanakkor rendhagyó módon olyan események és történések helyszíne, terepe is volt, amelyek nem minden községben voltak megfigyelhetők. A falut ugyanis az új vezetés a szovjetrendszer kirakattelepülésévé szerette volna tenni, s tette is, ennek folyományaként minden vállalás túlzássá és normán felülivé vált, minden rendelkezés másokat megelőzően jelent meg és lett végrehajtva. Ezek érhetők tetten az egyházközséggel szembeni viselkedésben a falu új urai részéről, akik szinte kivétel nélkül homo novusok úgy a vezetésben, mint a községben, hisz legtöbbjük nem nagyberegi születésű volt, csak a szovjet hadsereggel jelent meg a településen. A hatalom iránti teljes elköteleződés hevében gyakran túllőttek a célon, mint például a hitoktatás vagy a harangozás betiltásakor. A református közösséget azonban felszámolni nem tudták, és a templomból nem lett sem raktár, sem múzeum.