Az első világháború és vidékünk (1914–1918)

Abstract

A mai Kárpátalja történelmi vármegyéi (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros) a 20. század első felében nemcsak a gazdasági nehézségeket és az azzal járó nélkülözést tapasztalhatták meg, de testközelből élhették át a régi felfogással, ám modern eszközökkel vívott háborút, a Nagy Háborút. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta a terület lakossága viszonylagos békében élt, a katonai események messze elkerülték őket, talán a kivételt képezte a régió legrégebben alapított háziezrede, az ungvári cs. és kir. 66. gyalogezred és az ide berukkolt, azaz kötelező katonai szolgálatra bevonult helybeliek, akik szerepet vállaltak a porosz–osztrák–olasz háborúban, pontosabban a győzedelmes custozzai és a vereséggel végződő königgrätzi csatában. Mindezek mellett még kiemelendő a már említett háziezreden túl a máramarosi 85. gyalogezred egy-egy zászlóalja, amelyek Bosznia-Hercegovina 1878-as katonai megszállása óta helyőrségi feladatokat láttak el Gorazde (Goražde) és Rogatica településeken, ahová nagyobb részt a hegyvidéken élő ruthén lakosságot osztották be. Ekkor még a nagyhatalmi konfliktusokban való részvételt férfias, bátor kalandként élték meg, nem gondolva arra, hogy eljön az az idő, amikor hónapokig tartó, hatalmas szenvedésekkel és veszteségekkel megvívott csaták sorozatában kell majd helytállniuk.