Pályakezdés a „fekete pedagógia” árnyékában

Abstract

Kutatásunkban a Nyíregyházi Egyetem 80 pedagógus szakvizsgán, mentori, vezetőtanári feladatok ellátására felkészülő hallgató pályakezdési narratívái kerültek elemzésre Szivák (1998) szempontsora alapján, amelyben kitértek többek között a szakmai sajátosságaik, a tanításhoz kapcsolódó élményeik, a szakmai énképük alakulásának bemutatására. A kutatás egyik lényegi tapasztalata volt, hogy sokkal több a pályakezdés kedvezőtlen élményeit bemutató narratíva, mint a pozitív kicsengésű. A túlterheltség és szakmai-módszertani hiányosságok felidézésén túl, a mentorok harmadikként számoltak be az egyes kollégákhoz vagy a tantestülethez kötődő negatív élményeikről, amely indokolttá tette a személyes kapcsolatok kedvezőtlen tapasztalatainak részletesebb feltárását. Gyakori volt a közönyösség, a generációs feszültségek, a magára hagyottság, több esetben a gúnyolódás, a megalázás élményének megfogalmazása, amely az amúgy is válságokkal terhelt pályakezdésüket tovább nehezítette. Megjelent az önhibáztatás, az alkalmatlanság, esetenként a pálya feladásának gondolata is narratívákban, így jó néhányuk pályakezdésére erősen rányomta bélyegét a „fekete pedagógia” jelenségvilága. Bár a „fekete pedagógia” legjellemzőbben a sérelem forrásaként a pedagógusokat, az ártalom elszenvedőinek a gyermekeket és fiatalokat nevezi meg, úgy véljük, a fiatal pályakezdők mind élménytani szempontból, mind pedig annak testi-lelki-szellemi egészséget befolyásoló hatásai alapján szintén érintettek lehetnek ezen ártalmakban. Napjainkban az Európai Unió, és benne Magyarország tanárpolitikájának kiemelt területe a kezdő pedagógusok szakmai támogatási rendszerének kiépítése, amelyben különösen nagy szerep hárul a mentorokra. Kutatási tapasztalataink lehetőséget teremtenek e reflexiók beépítésére saját mentorálási tevékenységük során.

Abstract. In our research 80 narratives of students completing their course to qualify as mentors and head teachers at the University of Nyíregyháza were analysed based on the criteria list made by Szivák (1998). One of the conclusions of the study is that the majority of these narratives are pessimistic rather than optimistic. Mentors reported their negative experiences with some of their colleagues or teaching stuff, which justified a more detailed exploration of the unfavourable experiences of personal relationships. Another frequent problem was indifference, the tension coming from the generation gap, the feeling of being left abandoned, being mocked and the feeling of humiliation. All of these facts make their professional life, that is already in crisis, even more difficult. Selfblaming, the feeling of incapability, thinking about giving up their profession also appear in the narratives. This is the so called „black pedagogy” phenomenon which has a strong impact on the professional life of several of them.