A Szovjetunióhoz csatolt Kárpátaljáról a Donyec-medencei szénbányákba. Kárpátaljai magyarok a donbászi FZO-iskolákban

Abstract

Kárpátalja 1944-es szovjet megszállását, illetve a Szovjetunióba történő beolvasztását követően a helyi közösségnek számos, a szovjetizálást elősegítő intézkedést kellett elszenvednie. Egyik ilyen volt az 1947-ben kezdődő, katonaköteles korba lépett fiatal generáció Donyec-medencei bányaüzemi munkára kényszerítése. Amikor a sztálini vezetés kihirdette az 1946–1950 között teljesítendő negyedik ötéves tervet a gazdaság újjáépítésére és fejlesztésére vonatkozóan, a fő hangsúlyt a nehézipar fejlesztésére helyezték, amelyben kulcsfontosságú szerepet játszott a Donyec-medencei szénipar. A sikeres teljesítés érdekében rengeteg munkást, szakembert kívántak mozgósítani, így 1947-ben a Szovjetunió Minisztertanácsa rendeletet fogadott el a munkások donyeci szénmedencébe, másképpen Donbászra irányítására és kiképzésére vonatkozóan. A köztársasági és területi szintű vezetést kötelezték az utasítások végrehajtására, a kiszabott kvótát a megyei, azon belül pedig a járási szerveknek teljesíteni kellett. A propaganda igyekezett önkéntes tömegmozgalomként feltüntetni, azonban a kényszerítés ténye nyilvánvaló volt. A Szovjetunió Minisztertanácsa elfogadta a rendeletet, megszabta a kvótát, amit a megyei, azon belül pedig a járási szerveknek teljesíteni kellett.