Деякі аспекти соціально-економічних детермінант здоров’я

Abstract

Резюме. Нерівність щодо здоров'я включає різницю між найбільш благополучною групою – наприклад, найбагатшими, найвпливовішими - і всіма іншими, а не тільки між найбільш забезпеченими та найменш забезпеченими групами. Досягнення справедливості щодо здоров'я означає прагнення усунути такі відмінності/нерівності щодо здоров'я. Мета: Визначити вплив соціально-економічних детермінант на здоров’я людини. Завданням є подолання нерівності щодо здоров'я – це систематичні відмінності у стані здоров'я серед соціальних груп, спричинені нерівним впливом та розподілом соціальних детермінант здоров'я. Вони зберігаються між країнами та всередині країн, незважаючи на дії щодо їх скорочення. Пропаганда є засобом просування політики, яка покращує справедливість щодо здоров’я. Методологічно використаний системний підхід, структуризація, розглядається вплив економічної нерівності на здоров’я людини: нерівні умови життя, зайнятість, умови праці. Результати роботи: Забезпечуючи справедливу зайнятість і гідні умови праці, уряд, роботодавці та працівники можуть допомогти викорінити бідність, зменшити соціальну нерівність, знизити схильність до фізичних і психологічних небезпек і розширити можливості для здоров'я та благополуччя. І, звичайно, здорова робоча сила сприяє підвищенню продуктивності. Установи охорони здоров'я можуть вирішувати проблеми бідності та здоров'я в рамках концепції, що охоплює питання справедливості та прав людини, п'ятьма загальними способами: (1) інституціоналізація систематичного та регулярного застосування принципів рівності та прав людини у всіх діях сектору охорони здоров’я; (2) зміцнення та розширення функцій охорони здоров'я; (3) запровадження справедливого фінансування охорони здоров'я, яке має допомогти знизити рівень бідності та одночасно розширити доступ для бідних верств населення; (4) забезпечення того, щоб служби охорони здоров'я ефективно реагували на основні причини запобігання захворюванням серед бідних і знедолених верств населення; та (5) моніторинг, пропаганда та вжиття заходів щодо усунення потенційних наслідків політики щодо справедливості щодо здоров'я та прав людини у всіх секторах, що впливають на здоров'я, а не лише у секторі охорони здоров'я.Зробити здоров'я та справедливість щодо здоров'я загальною цінністю для всіх секторів є політично складною стратегією, але вона необхідна у всьому світі. Досягнення справедливості щодо здоров'я означає прагнення усунути відмінності/нерівності щодо здоров'я. Висновки: Дії щодо соціальних детермінант здоров'я будуть більш ефективними, якщо будуть створені базові системи даних, включаючи регулярний моніторинг нерівності щодо здоров'я та соціальних детермінант здоров'я, а також механізми, які забезпечують розуміння та застосування даних розробляти більш ефективну політику, системи та програми. Освіта та підготовка щодо соціальних детермінантів здоров'я мають життєво важливе значення.

Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenség magában foglalja a leggazdagabb csoport – például a leggazdagabb, legerősebb – és a többiek közötti különbséget, nem csak a legjómódúbb és legkevésbé jómódú csoportok között. Az egészségügyi méltányosság elérése azt jelenti, hogy törekedni kell az ilyen egészségügyi egyenlőtlenségek/egyenlőtlenségek megszüntetésére. Cél: A társadalmigazdasági meghatározó tényezők emberi egészségre gyakorolt hatásának meghatározása. A kihívás az egészségügyi egyenlőtlenségek kezelése, amelyek a társadalmi csoportok közötti szisztematikus különbségek az egészségben, amelyet az egészséget meghatározó társadalmi tényezők egyenlőtlen kitettsége és eloszlása okoz. Az országok között és azokon belül továbbra is fennállnak, annak ellenére, hogy igyekeznek csökkenteni őket. Az érdekképviselet az egészségügyi méltányosságot javító politikák előmozdításának eszköze. Módszertanilag rendszerszemléletű, strukturálást alkalmaztunk, figyelembe vettük a gazdasági egyenlőtlenség emberi egészségre gyakorolt hatásait: egyenlőtlen életkörülmények, foglalkoztatás, munkakörülmények. Eredmények: A tisztességes foglalkoztatás és a tisztességes munkakörülmények biztosításával a kormány, a munkaadók és a munkavállalók segíthetnek a szegénység felszámolásában, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, a fizikai és pszichológiai veszélyeknek való kitettség csökkentésében, valamint az egészség és a jólét lehetőségeinek bővítésében. És természetesen az egészséges munkaerő segít a termelékenység növelésében. Az egészségügyi intézmények méltányossági és emberi jogi kereteken keresztül kezelhetik a szegénységet és az egészségügyet öt általános módon: (1) intézményesítik a méltányosság és az emberi jogok elveinek szisztematikus és rendszeres alkalmazását az egészségügyi ágazat valamennyi tevékenységében; (2) egészségügyi funkciók megerősítése, bővítése; (3) az egészségügy méltányos finanszírozásának bevezetése, amely segít csökkenteni a szegénység szintjét és egyúttal bővíteni a szegények hozzáférését ezen jószághoz; (4) annak biztosítása, hogy az egészségügyi szolgáltatások hatékonyan reagáljanak a betegségmegelőzés alapvető okaira a szegények és hátrányos helyzetűek körében; (5) intézkedések megtétele, nyomon követése és támogatása, mely lehetőséget biztosít az egészségügyi méltányossághoz az emberi jogok kezelése érdekében az egészségügyet érintő valamennyi ágazatban, nem csak az egészségügyi ágazatban. Politikailag kihívásokkal teli stratégia az egészségügy és az egészségügyi méltányosság valamennyi ágazatban történő közös értékké tétele, melyre a globális szinten is szükség van. Az egészségügyi méltányosság elérése az egészségügyi egyenlőtlenségek megszüntetésére való törekvést jelenti. A cikkben arra a következtetésre jutottak, hogy az egészséget meghatározó társadalmi tényezőkkel kapcsolatos fellépések hatékonyabbak lesznek, ha alapadatrendszereket hoznak létre, beleértve az egészségügyi egyenlőtlenségek és az egészséget meghatározó társadalmi tényezők rendszeres nyomon követéséhez, valamint olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják az adatok megértését és alkalmazását a hatékonyabb politikák kidolgozása érdekében. Az egészség társadalmi meghatározóival kapcsolatos oktatás és képzés létfontosságú.

Abstract. Inequality in health includes the difference between the most prosperous group - for example, the richest, most powerful - and everyone else, not just between the most well-off and the least well-off groups. Achieving health equity means striving to eliminate such health disparities/inequalities. Purpose: To determine the influence of socio-economic determinants on human health. The challenge is to address health inequities, which are systematic differences in health among social groups caused by the unequal exposure and distribution of social determinants of health. They persist between and within countries despite efforts to reduce them. Advocacy is a means of promoting policies that improve health equity. Methodologically, a system approach, structuring is used, the impact of economic inequality on human health is considered: unequal living conditions, employment, working conditions. Outcomes: By ensuring fair employment and decent working conditions, government, employers and workers can help eradicate poverty, reduce social inequality, reduce exposure to physical and psychological hazards, and expand opportunities for health and well-being. And, of course, a healthy workforce helps increase productivity. Health institutions can address poverty and health through an equity and human rights framework in five general ways: (1) institutionalize the systematic and regular application of equity and human rights principles in all health sector activities 'I; (2) strengthening and expanding health care functions other than health care that create the conditions necessary for health; (3) introduction of equitable financing of health care, which should help reduce the level of poverty and at the same time expand access for the poor; (4) ensuring that health services respond effectively to the root causes of disease prevention among the poor and disadvantaged; and (5) monitoring, advocating, and taking action to address potential policy implications for health equity and human rights in all sectors affecting health, not just the health sector. Making health and health equity a shared value across all sectors is a politically challenging strategy, but one that is needed globally. Achieving health equity means striving to eliminate health disparities/inequalities. Conclusions: Actions on social determinants of health will be more effective if basic data systems are established, including regular monitoring of health inequalities and social determinants of health, as well as mechanisms that ensure understanding and application of data to develop more effective policies. systems and programs. Education and training on the social determinants of health are vitally important.