Egy háború emlékei az Ormánság határán. Memoárok és naplók a II. világháború időszakából

Abstract

A 20. század utolsó évtizedeiben egyre nagyobb számban jelentek meg a két világháború valamelyikében, esetleg mindkettőben harcoló magyar katonák naplói, emlékiratai, melyek a történeti kutatások fontos részévé váltak az elmúlt időszakban. Ezen forrásanyag jelentősége szubjektivitásukból fakad, hiszen egy olyan nézőpontból ismerhetjük meg az eseményeket, melyek az ott harcoló, hadifogságba kerülő és onnan hazatérő katonák személyes élményein alapulnak. Jelen előadásban a szerző által márrégóta kutatott két tanítói életút azon részébe nyerhetünk bepillantást, melyek a második világháború időszakához kötődnek. A fennmaradt források közül Megyesi János (1913–2011) siklósbodonyi tanító naplója 1944 augusztusának végén, bevonulásakor kezdődik és 1945 júniusában, a hadifogsága végén ér véget. Koós Olga (1904–1982) görcsönyi tanítónő memoárjában írja le férje távollétének időszakát, akinek anyósához – aki szintén Siklósbodonyban élt – írott leveleinek, valamint sógora, Koós Zoltán levelezésének egy része maradt meg az utókor számára az 1942–43-as évekből. Előadásomnak nem az a célja, hogy a források keletkezésének idejében történő harci cselekményeket bemutassa és a hadifogság idejének és helyszínének pontos ismertetését nyújtsa, hanem az adott szituációban milyen érzések, gondolatok fogalmazódtak meg a naplók, emlékiratok és a levelek íróiban. Mit tartottak fontosnak lejegyezni, elmondani családjuknak, illetve később, életük végén írott memoárjukban hogyan emlékeztek vissza erre az életszakaszra. Kutatásom ezen része nem irányul arra, hogy vajon a forrásokban található események, helyszínek mennyire felelnek meg a valóságnak, nem a szerzők „szavahihetőségének” vizsgálata a cél (Pihurik, 2005), hanem az a mentalitás, amely őket akkor jellemezte, azok a gondolatok és érzések, melyek őket távol az otthonuktól foglalkoztatták. Emellett pedig az otthon maradottak érzései is megjelennek, mivel Koós Olga memoárjából az aggódó feleség gondolatai és gondjai tárulnak elénk. Az általa írott levelek közül csak kevés maradt fenn, viszont azokból, melyeket férje és testvére írtak édesanyjának, megismerhetjük a családra vonatkozó gondolatokat is. Jelen kutatás így nemcsak a katonák háború alatti életébe, hanem családtagjaik mindennapjaiba is betekintést enged.

Abstract. In the last decades of the 20th century, diaries, memoirs of Hungarian soldiers fighting in one of or maybe both world wars appeared in an increasing number. These have become important parts of historical researches in the recent period. The significance of these sources comes from their subjectivities, since we can learn about the events from such a viewpoint that is based on the personal experiences of soldiers fighting there, being captured and coming home. In the presentation we can get an insight into that part of the two teachers’ lives researched by the author for a long time which is connected to the period of the World War II. Out of the remaining sources, the diary of János Megyesi (1913–2011) teacher in Siklósbodony, starts at his enlistment into the army at the end of August, 1944, and ends in June, 1945, when his captivity ended. Olga Koós (1904–1982), teacher in Görcsöny, writes about the period of her husband’s absence in her memoir, whose letters to his mother-in-law – who also lived in Siklósbodony – and a part of the correspondence of his brother-in-law, Zoltán Koós preserved for posterity from the years 1942–1943. The aim of my presentation is not to show the fighting acts happened at the time of the sources or to give an exact description about the time and place of the captivity, but to show the feelings and thoughts generated in the given situation in the writers of the diaries, memoirs and letters. What they found important to write down, to tell their families and later, in the memoirs written at the end of their lives how they remembered this part of their lives. This part of my research does not aim at how the events and places in the sources meet reality, the aim is not to examine the authors’“credibility” (Pihurik, 2005), but the mentality that described them at that time and those thoughts and feelings which they dealt with, far from home. Beside this, feelings of those remained at home also appear, since from the memoir of Olga Koós the thoughts and problems of the worrying wife are revealed. Out of the letters written by her only a few ones preserved, but from those her husband and his brother wrote to her mother we can get to know the thoughts concerning the family, too. This the present research also gives an insight to the everyday of the family members, not only the war lives of the soldiers.