Vagontörténelem – gondolatkísérlet

Abstract

A rövid XX. századot követő két békés évtizedből visszatekintve, a szemlélő számára úgy tűnhet, e magunk mögött hagyott korszak európai történelmet elárasztotta az erőszak. Alig ötven év telt el az évszázadból, mikorra Európa túljutott két véres és kegyetlen világháborún, jó néhány genocídiumon – köztük a holocaust egyedi jelenségén –, és szinte általános gyakorlattá vált az emberek elhurcolása, ki- és áttelepítése. Sok oka lehet annak, hogy így látjuk történelmünket, és bizonyára van ennek külsődleges, a történelemtől független oka is. Hiszen a lakosság erőszakos elűzése a háborús színtérré váló országokból, az etnikai, felekezeti üldözés már korábbi évszázadokban sem volt egyedi esemény. Csakhogy másként dokumentáltuk önmagunkat; a fényképek és filmfelvételek másféle realitást közvetítenek felénk. Naturalistább, mint bármely papírszagú leírás, egyértelműbb, mint akármely történeti forrás. De túl a dokumentálás módján, mégis úgy tűnik, hogy az első világháború után minőségi változásnak lehetünk tanúi. A korábbi háborús erőszak, felekezeti, etnikai alapon végrehajtott üldözés mellett és helyett a politika által tudatosan létrehozott, központilag irányított üldözés jelenségének lehetünk tanúi. A politika tudatosan alkalmazta a tömeges erőszakot önnön céljai elérésére.

Abstract. The aim of the summarised essay is to try to interpret the main reason of the 20th century mass deportations. The 20th century European history was shaped significantly by the fact that people were collectively forced to leave their homes, were subjected to mass deportation and were deported to labour camps. To unravel the source of this phenomenon, it is necessary to look back on the French Revolution. This political event changed the political thinking. The people was expected to identify with the political ambitions. However, this policy was based on an uncertain legitimacy. Totalitarian regimes had even less legitimate basis, as a result, escalating terror was the only way to maintain their authority. The final conclusion of the article is that every regime rested on an uncertain basis resorts to violence.