Felső-Bodrogköz civil férfilakosságának legnagyobb áldozati vesztesége a 20. században

Abstract

Felső-Bodrogköz, a Bodrogköz történelmi tájegységéhez tartozó terület a mai Kelet-Szlovákiában fekszik. A területi tájegységet a Latorca, a Bodrog és a Tisza fogja közre. A térséget a magyarországi Alsó-Bodrogköztől mesterséges határ választja el, melyet az 1920. évi trianoni békeszerződés szelt ketté. Az azóta a történelmi tájegységtől elválasztott régió a 20. században több sorsfordulónak is részese volt. Felső-Bodrogköz és többek között az egész Felvidék magyarsága öt különböző nemzetállamban élt a 20. század folyamán. Részese volt az Osztrák–Magyar Monarchiának, az I. Csehszlovák Köztársaságnak, az I. bécsi döntés után újból Magyarország része lett, a II. világháború után újra Csehszlovákiához csatolták, majd 1993. január 1-jén a ma is létező Szlovák Köztársaság része lett. A hatalomváltások mindig valamilyen következménnyel jártak és valamilyen traumával sújtották a helyi lakosságot. Trianon sokkhatása, a II. világháború és az azt követő párizsi békeszerződés a felső-bodrogközi magyar lakosság életének meghatározó eseménye volt, viszont egyik sem mérhető ahhoz a málenkij robot néven emlegetett eseménysorozathoz, mely megtizedelte az itt élő civil férfilakosságot, és ennek következményeképp több évtizeden keresztül meghatározta az áldozatok és az egész környék életét, melynek hatása a mai napig is érezhető.

Abstract. Upper-Bodrogköz is a historical region in Eastern-Slovakia that has been separated from Hungary by the Trianon peace treaty. In the 20th century the area experienced six national- and system changes and not even one of them had caused a trauma as big as the event of the málenkij robot. The casualty loss of civilian men population who had been deported at the end of 1944 and at the beginning of 1945 exceeded the casualties of the 1th and 2nd world wars. There are various factors that are aggravating the research of this deportation that was clearly based on national identity: until 1989 people weren’t allowed to talk about the issue, in the 90s only a few historical researches had been made, moreover only a few people are alive who could be able to help in transmitting data through record for the research. Today we know that the deportation happened in many stages and the first suffering villages were those that were approximately 4 km’s away from the KassaMunkács main railroad. This could be fully traced back to logistical bases. Regrettably from Bodrogköz approximately 1800 civilian men were taken away during the málenkij robot, from which 700 died during the deportation or in GUPVI camps. The village that suffered the most from this was Kisgéres where the death rate of men aged between 18 and 50 exceeded 60%. The theme awaits to be elaborated till present days however we can say that there had been a step forward because after 60 years it has newly become a part of people’s memory. The evidence for this is the central monument in Kisgéres initiated in November 2016.