Nyelvhasználati sajátosságok a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalján a Vörös Zászló kerületi lap 1945–1946. évi anyagai alapján

Abstract

A sajtótermékek történelmi szempontú vizsgálata komoly hagyományokkal rendelkezik. Ezzel párhuzamosan a bennük megjelenő írások nyelvészeti szempontból is fontos források lehetnek. Általuk vizsgálhatóvá válnak például olyan jelenségek is, mint a helyesírás változása, az új szavak megjelenése, vagy a kisebbségi helyzetben megjelenő lapok esetén akár a nyelvi helyzet sajátosságai is. Jelen munka keretein belül a kárpátaljai Beregszászi járás 1945–1946. évi nyelvi sajátosságainak a vizsgálatát végeztem el a Vörös Zászló című kerületi lap anyagai alapján. A kutatás célja – a korábbi vizsgálataimhoz igazodva – a másodnyelvi hatás nyomán jelentkező nyelvi sajátosságok bemutatása volt. Az újság írásait a régió névhasználatát illetően is érdekes lehet megnézni. Azokban ugyanis a Kárpáti terület elnevezés mellett, több ízben Zákárpát-terület-ként is említésre kerül a zákárpátszkai vagy kárpátontúli terület. Érdekes adalék lehet az elnevezés használatával kapcsolatosan az a tény is, hogy az 1946. évi lapszámokban az elvileg hivatalos, de a magyar használat tekintetében amúgy is elég labilis írásmóddal megjelenő zakarpatszkai, vagy zákárpátszkai, avagy zakarpátszkai terület névformával mindösszesen hat alkalommal éltek a szerkesztőség munkatársai. Ennél is kevesebbszer, csupán egy-egy alkalommal fordul elő, a későbbi időszakok során igen gyakorivá váló Kárpátontúli vagy Kárpátontúl terület elnevezés használata. A leggyakrabban ugyanakkor a Kárpátalja formátummal találkozni. Ha csak az 1946-os lapszámokat nézzük, akkor is 33 előfordulást adatolhatunk. A névhasználati bizonytalanságok kapcsán példákat természetesen nem csak a régió nevét illetően találhatunk. A lap hasábjain meglehetősen sok módozata van a településnevek használatának, de következetesnek összességében egyik sem mondható. A helynév leggyakrabban írásonként változó, lényegében a szerzői „önkény” kérdése, hogy melyik névalak is kerül szerepeltetésre, így pl. egymástól függetlenül találkozhatunk például a Bátyú és Vuzlove megnevezésekkel. Gyakorta előforduló jelenség viszont, hogy egymás mellett, egyfajta pontosításként használják a települések magyar és szláv neveit: Zmijivka (Kígyós), Lipove (Hetyen), Csetovó (Csetfalva), Csopivka (Ardó) stb. A Vörös Zászló említett évekből vett lapszámait illetően számos olyan helyesírási következetlenségre találhatunk példát, amelyek alapvetően a szerzői vagy nyomdászati figyelmetlenség következményei. Ilyennek tekinthetők például az egy íráson belül előforduló eltérő szóalakok megjelenései: kontrol-bizottság – kontroll-bizottság, volébal – voléball stb. Ilyen példákat tucatjával lehetne említeni, de érdekesebb kérdésként tekinthetünk az államapparátus működésével kapcsolatosan megjelenő szláv eredetű szavak körüli bizonytalanságokra. Az ilyen szavak magyar alakjának megjelenési formái nyilvánvalóan ugyancsak a szerzők egyéni belátásmódjának az eredményeképpen jöhettek létre. Ezek között említhetjük például az Alekszej Grigorjevics Sztahanov-ról elnevezett mozgalom, illetve az abban résztvevők megnevezését: sztachanovisták – sztahhanovisták. Az újság lapjain természetesen találkozni számos, a korszakhoz tartozó historizmussal is, amelyek ma már a történelmi írásokban is ritkán vagy csupán más alakban fordulnak elő. Ide sorolhatjuk például a bolsevikiek, narodnyik, zemsztvó, Kompárt stb. szavakat is. Amint az a fent leírtakból egyértelműen látszik, a szovjet hatalom a terület bekebelezését követően egy gyors és meglehetősen intenzív folyamat keretei között próbálta meg kiépíteni a hiányzó intézményrendszert, s ezzel egyidejűleg terjeszteni a párt eszmeiségét. Ez utóbbi kiemelt célként jelent meg, s minden lehetséges eszközt felhasználtak a jobb eredmények elérése érdekében. A helyi szervek és a sajtó is intenzíven bekapcsolódott a lakosság eszmei nevelésébe, ami nyilván ahhoz vezetett, hogy az aktuális eseményekről való tájékoztatás egyrészt ideológiai színezettel valósult meg, másrészt az intézményrendszer, a politikai, társadalmi és gazdasági élet uniformizácója és szovjetizációja nyomán számos orosz és ukrán kölcsönszó került be a magyar szóhasználatba. E szavak egy része, épp az ideológiai színezet miatt mára archaizálódott és passzív használatúvá vált, de vannak olyan, a pártideológiához kevésbé kötődő szavak is, amelyek máig használatosak maradtak.

Резюме. Історичний аналіз друкованих видань має давні традиції. Паралельно з цим, опубліковані в них тексти, можуть бути важливими джерелами з позиції лінгвістичного аналізу. Вони дозволяють досліджувати такі явища, як: зміни в правописі, поява нових слів або, у випадку видань, що з’являються у мовному середовищі меншин, особливості мовної ситуації. У роботі проаналізовано мовні особливості Берегівського району Закарпатської області у 1945–1946 роках на основі матеріалів районної газети «Червоний Прапор», яка виходила друком угорською мовою. Мета дослідження – виявлення мовних особливостей, що виникли під впливом української мови. Розглянуто використання назв регіону в публікаціях газети. Окрім назви «Кárpáti terület», кілька разів використовується термін «Zákárpát-terület», а також варіанти «zákárpátszkai» або «kárpátontúli terület». Варто зазначити, що у випусках газети за 1946 рік редакція використала офіційний, але незвичний у тогочасному вжитку термін «zakarpatszkai» чи «zakarpátszkai» лише шість разів. Ще рідше зустрічаються назви «Kárpátontúl» або «Kárpátontúli terület», які пізніше набули поширення. Найчастіше ж натрапляємо на форму «Kárpátalja», яка в 1946 році була зафіксована 33 рази. Зазначено, що подібна невизначеність спостерігається і у випадку вживання топонімів. У газетних статтях трапляються різні варіанти назв населених пунктів, оскільки їх вибір залежить від автора тексту. Наприклад, одночасно можуть використовуватися назви «Bátyú» і «Vuzlove». Часто також спостерігаємо практику подвійного написання – угорською та слов’янською мовами з метою конкретизації: «Zmijivka (Kígyós)», «Lipove (Hetyen)», «Csetovó (Csetfalva)», «Csopivka (Ardó)» тощо. У випусках «Червоного Прапора» 1945–1946 років можна знайти численні орфографічні непослідовності, які, ймовірно, виникли через авторську або друкарську неуважність. До них належать різні варіанти написання одного й того ж слова в межах однієї статті: «kontrol-bizottság» – «kontroll-bizottság», «volébal» – «voléball» тощо. На особливу увагу заслуговує невизначеність у використанні слів слов’янського походження, що пов’язані з функціонуванням державного апарату. Їхні угорські форми, ймовірно, залежали від індивідуальних уподобань авторів. Наприклад, це стосується назви руху, пов’язаного з Алексєєм Григоровичем Стахановим, а також позначення його учасників: «sztachanovisták» – «sztahhanovisták». На сторінках газети можна також знайти численні історизми, характерні для того часу, які сьогодні рідко використовують навіть у наукових працях. До них належать слова «bolsevikiek», «narodnyik», «zemsztvó», «Kompárt» тощо. Результати аналізу показують, що після приєднання Закарпаття до складу Радянського Союзу нова влада швидко і доволі інтенсивно почала створювати нову адміністративну систему та водночас поширювати комуністичну ідеологію. Це завдання стало пріоритетним, і для досягнення найкращих результатів використовувалися всі можливі засоби. Наголошено на тому, що до ідеологічного виховання населення активно залучалися місцеві органи влади та преса. Це призвело до того, що висвітлення актуальних подій супроводжувалося ідеологічним забарвленням, а в процесі уніфікації та радянізації політичного, соціального та економічного життя в угорську мову проникло чимало запозичень з російської та української мов. Виявлено, що частина цих слів згодом архаїзувалася через тісний зв’язок з радянською ідеологією. Однак менш ідеологізовані лексичні запозичення залишилися в угорській мові й використовуються дотепер.

Abstract. The historical analysis of press publications has a strong tradition. At the same time, the writings appearing in them can also serve as important sources from a linguistic perspective. They allow for the examination of phenomena such as changes in spelling, the emergence of new words, or – in the case of newspapers published in minority contexts – the peculiarities of the linguistic situation. Within the framework of this study, the linguistic characteristics of the Berehove district of Transcarpathia in 1945–1946 were analysed based on materials from the district newspaper Vörös Zászló. The aim of the research was to present linguistic peculiarities arising from the influence of a second language. Examining the newspaper’s articles with regard to regional name usage is also noteworthy. In addition to the designation Kárpáti terület, the term Zákárpát-terület also appears several times, reflecting the influence of the Ukrainian and Russian languages. An interesting aspect of this name usage is that in the 1946 issues, the theoretically official but linguistically unstable spellings zakarpatszkai, zákárpátszkai, and zakarpátszkai terület appeared only six times in total. Even less frequently – only once or twice – were the later common terms Kárpátontúl or Kárpátontúli terület used. However, the most frequently encountered designation was Kárpátalja, which appeared 33 times in the 1946 issues alone. The uncertainty in name usage is not limited to the region’s name. The newspaper contains multiple variations of settlement names, none of which are used consistently. The choice of name form often depended on the writer’s preference, leading to independent occurrences of names such as Bátyú and Vuzlove. A frequently observed phenomenon is the simultaneous use of Hungarian and Slavic settlement names as clarifications, such as Zmijivka (Kígyós), Lipove (Hetyen), Csetovó (Csetfalva) and Csopivka (Ardó). The issues of Vörös Zászló from the examined period also contain numerous spelling inconsistencies, likely resulting from authorial or printing errors. Examples include variations such as kontrol-bizottság – kontroll-bizottság and volébal – voléball. These inconsistencies could be listed extensively, but a more interesting question is the uncertainty surrounding the use of Slavic-derived words related to state administration. The Hungarian adaptations of these terms likely emerged based on the authors’ individual preferences. For instance, the movement named after Alexei Grigoryevich Stakhanov is variously referred to as sztachanovisták and sztahhanovisták. The newspaper also contains numerous historical terms from the era, which are now rarely used even in historical texts or appear in different forms. These include words such as bolsevikiek, narodnyik, zemsztvó, and Kompárt. As evident from the above-mentioned results, following the annexation of the region, Soviet authorities sought to rapidly and intensively establish the missing institutional framework while simultaneously promoting the party ideology. The latter goal was prioritized, and all possible means were employed to achieve better results. Local authorities and the press actively participated in the ideological education of the population, leading to news reporting that was both ideologically coloured and influenced by the uniformization and Sovietization of political, social, and economic life. As a result, numerous Russian and Ukrainian loanwords and concepts entered Hungarian usage. Some of these words have since become archaic and fallen into passive use due to their ideological connotations. However, others, less tied to party ideology, have remained in active use to this day.