A nyelvjárási jelenségek additív szemléletű megközelítése a magyar mint anyanyelv tanításakor (A Rákóczi-Főiskola műhelyeiben folyó kutatások alapján)

Abstract

Резюме. У статті вказано, що методи, які використовують у закладах загальної середньої освіти для розвитку мовної та мовленнєвої компетенції учнів, є важливими. Саме від мовних та мовленнєвих компетенцій учнів значною мірою залежить практичне застосування мови, її престиж та цінність у суспільстві. Наголошено на тому, що на Закарпатті в середині 2000-х років розпочалася реформа навчання угорської мови як рідної, метою якої було оновлення змісту та методики навчання на основі адитивного підходу. Зазначено, що адитивність, яка має бути одночасно методом і підходом у процесі навчання угорської мови як рідної, полягає в тому, що почуття мовленнєвої впевненості учнів можна сформувати лише тоді, якщо визнати, що мовленнєвий варіант, який вони принесли з домашнього середовища, є говірковим і зазнав впливу міжмовних контактів.

Abstract. The content and methods used in schools to teach and develop first language competencies are of crucial importance. This has a significant influence on the usability, prestige, and value of the given language within the community. In Transcarpathia, a mother tongue education reform began in the mid-2000s, aiming to renew the content and methodology of language education by introducing an additive (inclusive) approach. Additivity – which must be both a method and a perspective in native language education – is based on the idea that learners’ sense of linguistic security and confidence can only be developed if we acknowledge that the language variety they bring from home is a dialectal and contact-influenced variety. Instead of eliminating this diversity, teachers should build upon it, teaching both the standard language and the appropriate use of different varieties and registers in schools. By using the additive method, a certain type of linguistic awareness can be developed that enables learners to adapt their oral and written language use to different communicative situations. For over two decades, the Department of Philology at the Ferenc Rákóczi II Transcarpathian Hungarian College of Higher Education and the Antal Hodinka Linguistic Research Centre have been studying Transcarpathian Hungarian language use, bilingualism, and linguistic or dialectal attitudes. These research findings have been incorporated into Hungarian teacher training and philology programs at the Rákóczi College and have also influenced school education. Speakers’ linguistic consciousness and attitudes towards languages and dialects are largely shaped by what they learn or hear at school and the attitudes they encounter from teachers. The additive approach has proven to be an effective way of fostering linguistic confidence and tolerance. In this study, we present the pedagogical research and theoretical foundations developed over the past twenty years in the context of mother tongue education in Transcarpathia, supported by empirical research findings. We also introduce tasks and methods that have been proven to contribute to effective mother tongue education.

A kárpátaljai magyar nyelvi tervezés céljai. A kárpátaljai magyar közösség nyelvi tervezési és oktatástervezési céljai még a 2000-es évek elején rögzítve lettek [1] egy olyan nyelvi és oktatástervezési koncepcióban, mely a nyelvek, a nyelvtudás viszonylatában az anyanyelv-domináns kétnyelvűség kialakítását, valamint az államnyelv és (legalább) egy idegen nyelv ismeretét irányozza elő. A koncepció céljai között kiemelten szerepel az anyanyelv hosszú távú megőrzése, amelynek egyik legfontosabb színtere az iskola. Nagyon fontos, hogy az iskolákban milyen tartalmakat milyen módszerekkel tanítanak, milyen anyanyelvi kompetenciákat fejlesztenek [7; 8; 9]. Ettől nagyban függ a nyelv hasznosíthatósága, presztízse, értéke a közösség körében [15; 18]. Kárpátalján a 2000-es évek közepén egy anyanyelvi tantárgypedagógiai reform vette kezdetét [9] a magyar mint anyanyelv tanításában, melynek célja az anyanyelvi nevelés tartalmi és módszertani megújítása volt az additív (hozzáadó) szemléletű anyanyelvi oktatási modell bevezetésével. Az additivitás – ami az anyanyelvi oktatásban egyszerre módszer és szemlélet kell legyen – lényege, hogy a tanulók anyanyelvi otthonosságérzete, nyelvhasználói magabiztossága csak úgy alakítható ki, ha tudomásul vesszük, hogy az otthonról hozott anyanyelvváltozatuk egy nyelvjárási és kontaktushatásokat mutató nyelvváltozat, és ezt a változatot nem megsemmisíteni akarjuk, hanem emellé, erre alapozva az iskolában megtanítjuk a nyelv standard változatát és az egyes változatok, regiszterek használati körét. A hozzáadó módszer segítségével kialakítható az a fajta nyelvhasználói tudatosság, amelynek lényege a kommunikációs szituációhoz igazodó (szóbeli és írásbeli) nyelvhasználat képessége.