Ezzel az azonosítóval hivatkozhat erre a dokumentumra forrásmegjelölésben vagy hiperhivatkozás esetén:
https://dspace.kmf.uz.ua/jspui/handle/123456789/5844| Cím: | Tájszerkezet |
| Szerző(k): | Molnár József Молнар Йосип |
| Kulcsszavak: | síkvidéki táj;völgyvidéki táj;alacsony hegységi táj;középhegységi táj |
| Kiadás dátuma: | 2009 |
| Kiadó: | Dialóg Campus Kiadó |
| Típus: | dc.type.chapter |
| Hivatkozás: | In Baranyi Béla (szerk.): Kárpátalja. A Kárpát-medence régiói 11. Pécs-Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2009. pp. 151-154. |
| Sorozat neve/Száma.: | A Kárpát-medence régiói;11. |
| Absztrakt: | Tájegységeken a hasonló földrajzi adottságokkal jellemezhető kisebb-nagyobb többé-kevésbé összefüggő területek értendők. Kárpátalja területén négy táj típus fordul elő: a síkvidéki, a völgyvidéki, az alacsony hegységi és a középhegységi (Herencsuk, 1981). A síkvidéki Kárpátaljai-alföld tulajdonképpen az Alföld Kárpátaljára benyúló északkeleti pereme, amely a megye délnyugati részét foglalja el (20. ábra). Ez lapos, feltöltött síkság 100-120 m tengerszint feletti magasság-gal, enyhe kelet-nyugati irányú lejtéssel. A síkvidék egyhangúságát néhol egy-egy kisebb vulkáni szigethegy töri meg, mint például a Beregszászi-hegyek, a nagyszőlősi Fekete-hegy, a salánki Helmec vagy a Kaszonyi-hegy. Az alföld természetes növényzete a lomberdő volt (zömmel kocsányos tölgyes), de jelenleg ennek a helyén nagyrészt szántóföldek vannak. A vulkáni szigethegyek lejtőit szőlő- és gyümölcstermesztésre hasznosítják. A gyakran félmedencének nevezett Ilosvai-medencét az alföldtől csupán 300-400 m magasságú dombvidék választja el, amelyen keresztül a Borzsa széles völgye vágja át magát. A felszín dombos, az erdők zömét, az alföldhöz hasonlóan már kiirtották. A kárpátaljai hegy vonulatok által közrezárt medencék közül méreteit tekintve (kb. 1200 km2) a megye keleti részén levő Máramarosi- medence emelkedik ki, amelyet északról a Havasi-, délről és nyugatról a Vulkáni-vonulat, keletről pedig a Rahói-hegycsoport zár körbe, és amely az alfölddel a Huszti-kapun át áll összeköttetésben. Felszíne tagolt, dél felé, a Tisza irányába lejt. A medence nyugati része, a Huszt-vidék a legsíkabb, egyben a legintenzívebben hasznosított. |
| Leírás: | https://opac3.brff.monguz.hu/hu/record/-/record/167716 |
| URI: | https://dspace.kmf.uz.ua/jspui/handle/123456789/5844 |
| ISBN: | 963 9052 33 7 Ö 978 963 9899 18 6 |
| metadata.dc.rights.uri: | http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/3.0/us/ |
| Ebben a gyűjteményben: | Molnár József |
Fájlok a dokumentumban:
| Fájl | Leírás | Méret | Formátum | |
|---|---|---|---|---|
| Tajszerk_mj_2009_l.pdf | In Baranyi Béla (szerk.): Kárpátalja. A Kárpát-medence régiói 11. Pécs-Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2009. pp. 151-154. | 3.47 MB | Adobe PDF | Megtekintés/Megnyitás |
This item is licensed under a Creative Commons License



