Svájc biztonságpolitikája a semlegesség és a határon átnyúló együttműködés tükrében

Abstract

A jelenlegi geopolitikai helyzetben felmerül a kérdés, hogy a Svájc által évszázadok óta alkalmazott, fegyveres semlegességen alapuló biztonságpolitikai modell mennyire tudja megállni a helyét a modern, hibrid konfliktusok időszakában. A klasszikus svájci stratégia – amelyet Spillmann 1987-ben írt le – a függetlenség megőrzésére fókuszált. Ezt az elvet azonban most megtöri a nemzetközi rend felbomlása, a nagyhatalmi rivalizálás és az olyan új típusú fenyegetések, mint a kibertámadások és a dezinformáció. A fő kérdés tehát az, hogy Svájc képes-e megtartani a szuverenitását, illetve fenntartani stabil biztonságpolitikáját egy olyan európai környezetben, ahol szinte minden szomszédja EU- vagy NATO-tag, és ahol a határon átnyúló együttműködés már létfontosságú az ország stabilitásához. A kutatás célja, hogy tudományos összehasonlítás alá vonja Svájc biztonságpolitikai stratégiájának fejlődési szakaszait a hidegháború vége (1987-es elvek) és a jelenlegi, súlyosbodó helyzet (2021-es és 2024–2025-ös hivatalos dokumentumok) között. Arra keresem a választ, hogy a svájci diplomácia és stratégia milyen konkrét lépésekkel reagál a semlegességét érő nyomásra, miközben kiépíti a határon átnyúló biztonsági együttműködést az Európai Unióval és más európai partnerekkel. Ez a téma rendkívül időszerű, mivel az orosz-ukrán háború kirobbanása óta Svájc biztonsági környezete drasztikusan romlott (FIS-jelentés, 2025). A globális trendek azt mutatják, hogy az USA egyre kevésbé látszik betölteni a fő védelmező szerepet Európában, ami az európai országokat, így Svájcot is arra kényszeríti, hogy sokkal aktívabban vegyen részt a saját kontinensének biztonsági ügyeiben. Emiatt Svájcnak célratörő újraértelmezésre van szüksége a semlegesség fogalmát tekintve. Míg a korábbi munkák (pl. Spillmann klasszikus elvei) a svájci biztonságpolitika stabilitását és a katonai elrettentés fontosságát hangsúlyozták, illetve a hidegháború utáni 1993-as semlegességi fehér könyv a semlegességet mint "adaptálható eszközt" vezették be, ez a kutatás a 2021 utáni, hibrid korszakra fókuszál. Az újdonság abban áll, hogy bemutatja, Svájc stratégiája már nem a klasszikus elrettentésen, hanem a nemzeti ellenálló képesség megerősítésén alapszik. A legfontosabb stratégiai újdonság, hogy Európa hivatalosan is a legfelsőbb földrajzi prioritássá vált (FPS 2024-2027), ezzel jelezve, hogy a semlegességet a diplomáciában már úgy használják: „a semlegesség nem jelent közömbössége.