Концепция судьбы в романах В.Гроссмана «Жизнь и судьба» и И.Кертеса «Обездоленность»

Abstract

Резюме. Трагические судьбы и жизни, показанные через образы героев романа В. Гроссмана «Жизнь и судьба» и И. Кертеса «Обездоленность», грозят и человечеству XXI века, на что обращают внимание читателей и сами писатели. Цель статьи состоит в том, чтобы посредством исследуемых романов, обратить внимание читателей на то, что проблема массовых национальных репрессий все сильней и сильней дает о себе знать и сегодня. Нельзя уничтожать людей, что сегодня все чаще и чаще повторяется, все в новых и новых формах.

A tanulmányban a sors koncepciója kerül összehasonlításra Vaszilij Grosszman orosz író Élet és sors, illetve Kertész Imre Nobel-díjas magyar író Sorstalanság című regényében. A regényekben a szerzők sajátságos emberi sorsmodelleket konstruáltak, pontosan és logikusan rámutattak azokra az összetevő elemekre és részletekre a modellek szerkezetében, melyek aktív fizikai és erkölcsi erejüknél fogva megváltoztatták a XX. századi ember egész életét, elősegítették személyiségének teljes leépülését, meghatározták sorsát. A sorsmodell hatalmas erejű összetevője, barbárságot generáló és működésbe hozó mechanizmusa Sztálin és Hitler eszméi voltak, amelyek az embereknek az állami hatalomnak való teljes mértékű alárendeltségében testesültek meg. Ezeknek az eszméknek köszönhetően Grosszman és Kertész hőseinek sorsában nincs helye az egyéniség saját, szuverén akaratának, ezekben a sorsokban a döntő szerepet az állam mindent elnyomó ereje játssza. Sztálin és Hitler politikai terrorja kiirtotta az élet olyan elválaszthatatlan és fontos strukturális elemeit, mint a szabadság, az egyéniség, az emberi jellem megismételhetetlensége. A hősök sorsa a regényekben „véletlenszerű", „rossz", „elkerülhetetlen", „nemes", „szigorú". Sorsuk a történelemtől, az időtől függ, és azok hatása alatt áll.