A kelet- és közép-európai gazdasági alapú kivándorlás mint életstratégia – a szubjektív jól-lét szintjei külföldön

Abstract

Az OECD és a Nemzetközi Valutaalap becslései alapján az elmúlt negyed évszázad folyamán nagyjából 20 millió fő, tehát a népesség 5,5%-a hagyta el a kelet- és közép-európai makrotérséget gazdasági okokból, ideiglenes elvándorlás vagy állandó letelepedés céljából. A legdrasztikusabb népességszám-csökkenést a délkelet-európai államok szenvedték el, amelyek az 1990-es lakosságszám 15–16%-át elveszítették. A térség egyéb országaiban a tendencia szintén jelentős, átlagosan évente fél–egy százaléka vándorol el a lakosságnak. A kelet- és középeurópaiak elsősorban jobb munkalehetőségeket, vonzóbb egzisztenciát, megbízható karrierutakat és magasabb fizetést óhajtanak. A gazdasági migránsok többsége közepes vagy magas társadalmi státuszú, képzett (például orvos, építész, mérnök, tanár vagy professzionális szakmunkás), és jóval fiatalabb a hazai átlagéletkornál. A statisztikai adatbázisok felhasználásán túl (IMF, World Bank, EUROSTAT, ENSZ, KSH stb.) a kutatás során elvégzett empirikus vizsgálatok is ezt támasztják alá (online kérdőíves vizsgálat a külföldön élő magyarok körében; n=245).

Abstract. According to estimates by the OECD and the International Monetary Fund, over the last quarter century, approximately 20 million people, or 5.5% of the population, have left the CEE macroeconomic area for temporary migration or permanent settlement. For the European Union this process is mostly positive, but it is clearly slowing the convergence of countries in the area to east of the former Iron Curtain to Western Europe. The article discusses the characteristics of the Baltic States, Romania, Bulgaria, Poland, Slovakia and the Czech Republic compared to the Hungarian processes. In the second part of the article we present the results of the research carried out among Hungarians living abroad.