A kárpátaljai magyar felnőttképzés rendszere

Abstract

A kárpátaljai magyar közösség munkaerő-piaci esélyei jelentősen javíthatók az anyanyelvi felnőttképzési rendszer minél szélesebb körű kiterjesztésével. A globalizálódó, a szak­ tudást, nyelvtudást és számítógépes ismereteket ma már szinte alapkövetelménynek tekintő modern munkaerő-piaci kihívásokkal ugyanis csak az a potenciális munkavállaló képes sikeresen megbirkózni, aki szakképzett; anyanyelve mellett beszéli az államnyelvet és még legalább egy világnyelv alapjait; rendelkezik legalább alapfokú számítástechnikai ismeretekkel; felismeri a munkaerő-piaci trendeket, a felvevőpiac kínálkozó lehetőségeit. Ahhoz azonban, hogy az átlagos kárpátaljai magyar munkavállaló a jelenleg átstrukturálódó, egyre inkább kapitalizálódó ukrajnai és ezen belül kárpátaljai munkaerőpiacon rendelkezzék ezekkel a készségekkel, olyan képzési struktúrát kell létrehozni, amely képes felkészíteni az embereket ezekre a követelményekre. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola eddigi felnőttképzési tapasztalatai (azok a tanfolyamok és képzési programok, amelyeket az elmúlt években indítottunk) azt igazolják, hogy jelentős igény mutatkozik az ilyen jellegű képzésekre. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkavállalók már hallják az új idők új dalait, és szeretnének minél kedvezőbb helyzetbe kerülni, ezért pedig hajlandók akár az iskolapadba is beülni. Ám azt is látnunk kell, hogy a lakosság legnagyobb és legkiszolgáltatottabb része képtelen önköltséges, fizetett alapon működő felnőttképzési rendszerben elsajátítani a szükséges ismereteket. Ezt figyelembe véve olyan felnőttképzési struktúra kialakítására van szükség, amely (legalább részben) állami támogatással működik. Mivel azonban jelenleg Ukrajnában nem nagyon látjuk az állami tőke bevonásának lehetőségét, illetve a munkaerőhiánnyal rendelkező munkáltatók sem érdekeltek abban, hogy a képzési szektorba invesztáljanak, célszerű a magyarországi kormánytámogatások, pályázati források ilyen célokra való bevonása. Ha elfogadjuk, hogy a rendszerváltást követően mindegyik magyar kormány kinyilvánította, hogy a határon túli magyarok szülőföldjén maradá­ sában érdekelt, akkor az ilyen jellegű támogatás sokkal inkább befektetésnek, mintsem alamizsnának definiálható.